HTML

Támogasd munkákat!

Add adód 1%-át a KézenFogva Alapítványnak! Adószám: 18050495-2-43

További adományt az alábbi számlára utalhatsz: Bankszámla szám: 11991102-02135012

Rólunk

Azoknak segítünk, akik kérni sem tudnak. A fogyatékos emberek ügye a mi ügyünk! A KézenFogva Alapítvány 1993 óta küzd azért, hogy a fogyatékos emberek is egyenlő jogú tagjai legyenek a társadalmunknak.

Kézenfogva Alapítvány a Facebook-on

Történetek fogyatékos emberekkel, emberekről és emberekért

2016.03.24. 15:20 K+F

Nem kell motornak lenni, elég csak egy csavar is

Címkék: család gyerek mindennapok down fogyatékos fogyatékosság down szindróma downkór

Évekig vártuk, hogy elérkezzen hozzánk harmadik gyermekünk. Majd amikor úgy tűnt, hogy végre sikerül, nagyon féltem. Mivel védőnő hallgató voltam, tudtam, hogy a negyvenes években megfogant babák nagyobb arányban lehetnek Down-syndromásak. Imádkoztam a magzathoz, hogy ha "beteg" – már tudom, hogy milyen butaság volt, hiszen egy Down-syndromás gyermek nem beteg – ne jöjjön közénk. Elvetéltem, a baba meghallgatta kérésem. Majd amikor elmentem orvoshoz, azt mondta az orvosom: "Anyuka, ha magának beteg gyereket kell nevelnie, nehogy azt gondolja, hogy megússza. Van magának kettő."

Ma már látom, hogy ez butaság volt. Mivel nem bírtam a védőnő képzőt két gyerek mellett, gyógypedagógusnak felvételiztem februárban (majd ott elfogadják a sok anatómiát, élettant és társait címszóval) és májusban megfogant Matykó. Nagyon boldog voltam. Persze elmentem integrált tesztet készíteni, majd amikor azt mondták, hogy anyuka, 50% kockázata a Down-syndromának, akkor azt válaszoltam, hogy nem baj. Szerintem nem az, de ha az, akkor Isten áldja. Ő a mi vérünk és kérjük úgy, ahogy van. Egy év alatt annyit változott bennem ez a kérdés, hogy már én nem értettem, hogy mi a gondjuk ezzel? Hiszen egy Down-syndromás gyermek is olyan, mint a többi. Az ultrahangon az egyetlen eltérés a törzs és hosszú csöves csontok aránya volt, de ez az érték előző gyermekünknél is ugyanúgy eltért, ezért nem foglalkoztunk vele. Egyébként sem tudjuk, hogy milyen lesz addig, amíg nem látjuk, jósolni senki nem tud. Szívfejlődési rendellenessége nincs, semmi betegsége nincs, teljesen egészséges. A többit majd megtudjuk, ha megszületik.

Anyukám kérdezte: Kinövi? Mondtam, hogy nem. De régen ő nem látott ilyet. Hát persze - mondom én - mivel a krumpli nem tett különbséget. A mezőkön, falun mindegy volt, hogy hány kromoszómával szedik a gyümölcsöt a fáról vagy a kapa sem kért genetikai véleményt, működött anélkül is. Csak a mai fene nagy civilizáció tesz ekkora különbséget. De nem baj, majd fejlesszük, hiszen ott leszek, tűz közelben. Ha elakadok, akkor majd valamelyik tanáromat megkérdezem, hogy mit tegyek. Van olyan munka, amit ő is el fog tudni látni, ha felnő, csak figyelni kell rá, hogy miben lesz ügyesebb. Az én szememben a világ egy nagy gépezet, ami akkor működik, ha minden eleme a helyén van. Arra törekszünk, hogy Matykó megtalálja a helyét ebben a gépezetben. Mindegy, hogy melyik elem lesz, hiszen a legkisebb csavarnak is tenni kell a dolgát, hogy minden tökéletesen működjön. Nem kell motornak lenni, elég csak egy csavar is, lényeg, hogy a helyén legyen.

Várandósságom nem volt teljesen felhőtlen, terhességi cukorbetegségem miatt nagyon szigorú diétát folytattam, mivel 25 gr szénhidráttól már megemelkedett a vércukorszintem. A diabetológusom nagyon kedves ember, segített és értékelte a küzdelmem. Férjem cukorbeteg, ő adta a tanácsokat. Ránézett valamire és azonnal felbecsülte, hogy hány gr szénhidrát. Várandósságom alatt 8 kilót fogytam, ennek ellenére Matyi nem volt nagyon pici, 2970 grammal született a 37-dik hétben. Szép, formás baba volt. Méltósággal jött a világra, az orvosok és mindenki körülöttünk örömmel köszöntötte őt: Gratulálunk Anyuka, nagyon szép kisfiú. Majd másnap behívtak a csecsemősök, ahol az orvos kérdezte, hogy volt genetikai vizsgálat? Mondtam, hogy nem. Arra gondol, hogy Down-syndromás? Nincs ezzel semmi gond!" Igen, arra gondolok. - válaszolta meglepődve - Ezt a pozitív hozzáállást! Tanítani kellene.

matyko.jpg

Matyi egy éves, nagymozgásban le van maradva, de más területen szépen teszi a dolgát. Heti öt fejlesztésünk van, minden fejlesztést szépen, hősiesen végez, a babaúszást kimondottan imádja. Játszik egyedül és a testvéreivel (ők összevesznek rajta, hogy ki játsszon Matykóval), próbálgatja a négykézlábat, kíváncsiskodik, szekrények fiókját kihúzza, a mosott ruhát elszedi, miközben teregetek, imádja a "Húzzál engemet, én is húzlak..." mondókát, nagy lendülettel kapaszkodik a kezembe és lendületesen mozog előre-hátra. Nagyon boldog baba, nagyon szeretnivaló, mindenhol örömmel fogadják. A főiskolán a tanárok egy része külön kérte, hogy ne vigyem ki az előadásról, majd ő túlkiabálja. Persze már nem sokat van velünk a főiskolán, mert egyre többet dumál és nehéz túlkiabálni, de időnként, ha nem megy másképp, akkor jön velem. Szimbiózisban élünk, így nehéz hosszú időt kibírnom nélküle. Nekünk Matyi nem kár, nem nehézség, nem teher, hanem ajándék. Hálás vagyok az orvosomnak, a kolléganőjének és a Péterfy Kórház csecsemő osztályának, hogy szeretettel fogadták és segítettek életünk első napjaiban. Matyi boldog baba, beragyogja az életünket.

kuszas_gyakorlas_reflexgatlo_mozdulat.jpg

Vele együtt teljes a család. :) Szép napot kívánok mindenkinek! :)

24 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kezemfogva.blog.hu/api/trackback/id/tr658523288

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Parajpuding 2016.03.24. 19:06:49

"Hiszen egy Down-syndromás gyermek is olyan, mint a többi"
Magadnak hazudhatsz. Ennyi önzéssel és butasággal ez is belefér.

MittuDomain 2016.03.24. 19:26:17

Ez minden szülő rémálma,kár mellébeszélni és ideológiákat gyártani mellé :(

ubu1a 2016.03.24. 19:35:23

"Nem kell motornak lenni, elég csak egy csavar is"
Egy ismerősöm ezt úgy mondta mindig, hogy valaki cipeli a zongorát, valaki meg játszik rajta. Hát, szerintem nem mindegy.

ubu1a 2016.03.24. 19:46:54

Miért is nem betegség? Ez egy súlyos genetikai hibából adódó fejlődési rendellenesség. Számos komoly tünettel jár együtt. Furcsa, hogy egy szülő ilyen gyereket akar magának egy egészséges helyett, vagy legalábbis nem tesz semmit annak érdekében, hogy egészséges gyereke legyen inkább.

Zoli a séf 2016.03.24. 19:53:01

Nem reagáltam volna erre a posztra, de pont ma este láttam egy riportot egy családról, akinek a kisfia, ha jól emlékszem hét hónapra született, később agyvérzést kapott, megműtötték, napokig kómában volt, nem mozognak rendesen az izmai, magától szinte semmit sem tud mozogni, most pedig egy műtétére várnak, (pénz persze nincs rá), amitől azt remélik, hogy.....mit is???
Beszélt a kisfiú nővére is, talán 15 -16 éves lehet, aki abban bízik, hogy ha összejön a pénz a műtétre, akkor, nem sokára felépül az kisöccse, és kint fog futkározni a kertben.
RENDKÍVÜL SAJNÁLOM AZ ILYEN ÉS EHHEZ HASONLÓ CSALÁDOKAT!!! A szó szoros és átvitt értelmében is.
Iszonyú lehet ezzel együtt élni. Megértem a ragaszkodást is. De mégsem...
Régebben beszélgettem egy hitoktatóval. Kérdem tőle: Isten miért hagyja, hogy ez a sok beteg, fogyatékos gyermek a világra jöjjön? Nekik mi a "bűnük"?
Azt válaszolta, hogy a "tudomány" ma eljutott arra a a szintre, hogy olyan magzatokat is megtudnak tartani, ki tudnak hordani a várandós anyukák, akikkel, 50-80-100 évvel ezelőtt elvetélt volna a kismama. Lehet hogy igaza van?
Mindezeken túl, nagy tiszteletem azoknak a szülőknek, akik vállalják ezt a "terhet".
Nekem két egészségesnek, -tűnő-, nagykorú gyermekem van.(Remélem nem csak egészségesnek gondolom, hanem azok is). De ha egyszer engem, illetve a gyermekeimet ilyen válaszút elé állítana az élet, én elengedném az gyermekemet/unokámat,ezt tanácsolnám a gyerekeimnek. Vessetek meg érte.

Bacchpapucsban Balatonfüredre 2016.03.24. 22:21:36

Sok hozzaerto kommentelo...kivancsi vagyok hany szulo van kozottuk.
ha csak egy csepp emberseg is szorult volna beletek,akkor mindent maskepp latnatok.
Szanom azokat,akikennyire elutasitoak a down-os gyermekekkel szemben.
3 gyermekem van,egyik sem down-os de nem is ez a lenyeg.
Minden szulo a sajat gyereket szereti a legjobban, mindentol fuggetlenul es ez igy van jol.
Hajra poster!

K+F · www.kezenfogva.hu 2016.03.25. 08:52:49

Mi hisszük, hogy minden embernek helye és feladata van a földön. Mi így gondoljuk, de elfogadjuk, ha mások, másként látják. Mert mi elfogadóak vagyunk...

$pi$ 2016.03.25. 09:49:41

@Zoli a séf: "Azt válaszolta, hogy a "tudomány" ma eljutott arra a a szintre, hogy olyan magzatokat is megtudnak tartani, ki tudnak hordani a várandós anyukák, akikkel, 50-80-100 évvel ezelőtt elvetélt volna a kismama. Lehet hogy igaza van?"

Nem, nincs igaza. Azokon a vidékeken, ahol nincs tudomány, csak vallás, ott több a nyomorék és sérült ember mint nálunk.

conjunctio 2016.03.25. 11:04:59

@Parajpuding: Félig-meddig igazad van, hiszen az emberek nem egyformák. Csak abban, hogy emberek. Egyébként nyilván óriási különbségek vannak, például nem mindenki olyan rosszindulatú, mint te.

conjunctio 2016.03.25. 11:09:38

@ubu1a: Ez nem úgy történik, hogy terhes vagy, és be kell ikszelni, hogy Downos gyereket akarsz vagy "egészségeset inkább". Van egy magzat a méhedben, és az ő sorsáról kell dönteni. Van, aki úgy dönt, hogy gyereket szeretne, amilyen az a gyerek lesz. Van, aki meg úgy dönt, hogy csak azokat a rizikókat vállalja be a gyerekkel kapcsolatban, amiket semmi áron nem tud kivédeni. Magyarországon mindkét döntés legális. Pontosan ugyanolyan törvényes megtartani a magzatot, mint abortuszt kérni.

tarkabab 2016.03.25. 11:14:33

@MittuDomain: Megnyugtatna, ha a Down-szindrómás gyerekek szülei azt mondanák, hogy pokol az életük? Miért zavar az, ha jól vannak? Semmiképpen ne olvasd el ezeket, mert kikészülsz:

downegyesulet.hu/olvasosarok/tudastar/a-csalad-elete/szeretem-es-buszke-vagyok-ra

downegyesulet.hu/olvasosarok/tudastar/a-csalad-elete/mindenki-tud-adni-valamit

tarkabab 2016.03.25. 11:24:34

@ubu1a:
ha komolyan érdekel, hogy miért kell különbséget tenni a Down-szindróma és a betegségek között, itt egy magyarázat:
downegyesulet.hu/olvasosarok/tudastar/a-down-szindromarol/a-down-szindroma-nem-betegseg

"számos komoly tünettel jár együtt" – vagy nem. Makkegészséges Down-szindrómások is vannak. Szintén csak akkor, ha a tények érdekelnek:

downbaba.hu/downbaba/egeszsegugyi_problemak/

Attól, hogy gyorsan leírod, hogy súlyos, rendellenes meg hiba, a Down-szindrómások állapota nem változik. Súlyos tünetekkel, súlyos betegségekkel ettől még ritkán jár együtt. Ezeknek a többsége egyébként gyógyítható is.

zsuzzzs 2016.03.25. 11:35:20

Szerencsére többen megírták már előttem :) A Down-syndroma messze nem olyan, mint egy súlyos agyvérzést szenvedett gyerek, aki nem tud majd járni, beszélni... A Down-os babák cukik, jófejek, az értelmi képességeik felnőttként 2-10 év közötti gyerekének felelnek meg (persze, nagyon nem mindegy, hogy 2, vagy 10...) Én megértem azt is, aki azt mondja, hogy nem vállalja a fejlesztéseket, plusz munkát, aggodalmat, de azért hadd írja már le egy anyuka az örömeit is a Down-os babával! Ha durván akarok fogalmazni: a kutyánkkal is sokat kell foglalkozni, nagyon szeretjük, és igazi családtag, akkor is, ha sosem fogja kirakni a Rubik-kockát, vagy megfőzni az ebédet. Persze, hogy egy Down-os gyermek egész más, de miért kell okvetlenül csak a nem Down-os gyerekekez képest viselt hátrányos tulajdonságaikat nézni? Az átlagos gyerekeknél kedvesebben, szeretetreméltóbban viselkednek...

MIÉRT NINCS MINDEN MSZP.ÉS FIDESZ TOLVAJ BÖRTÖNBEN 2016.03.30. 20:26:21

@Bacchpapucsban Balatonfüredre: "3 gyermekem van,egyik sem down-os"

Ha a hamadiknál választhattál volna, hogy egészséges down-os, vagy egészséges nem-down-os legyen, melyiket választottad volna?

2016.03.30. 21:59:25

@Zoli a séf: "Vessetek meg érte"

Nem vetlek meg érte, minden mondatoddal egyetértek. Én úgy gondolom szülőként, vagy szülői szerepre készülve, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a gyerek egészségben szülessen, és egészségben nőhessen fel. Nem a társadalom, nem a szülő, hanem leginkább a gyerek érdekében. Szerencsétlen nem dönthet a saját életéről, az orvosok, és a szülők döntenek, és ilyenkor egy kicsit az Ő szemszögéből is kell nézni a helyzetet.

Orvostudomány ide vagy oda, a legkörültekintőbb vizsgálatok ellenére is születhet rendellenességgel gyerek, ez -körültekintve ebben az egészségtelen világban- sajnos mindannyiunk paklijában vastagon bennevan, de hogy valaki előre tudja, hogy jóeséllyel problémás lesz a gyereke, és ennek ellenére vállalja, és megszüli, az számomra érthetetlen: ebből kifolyólag felelőtlennek, és önzőnek tartom, engem meg ezért vessetek meg. Ettől függetlenül, a helyzethez mérten jóegészséget és boldogságot kívánok a cikk szereplőinek.

M.anyu 2016.03.31. 05:07:09

@Zoli a séf: Nem vetlek meg, a véleményedhez jogod van. Mivel nem volt bántó, ezért megválaszolom. :) Matyival nem volt semmi gond a várandósság alatt. Nem kellett semmilyen megsegítés, nem volt koraszülött, 38-dik hétben született normál súllyal. Mi tisztában voltunk azzal, hogy Matyi milyen állapotban van, mert minden vizsgálatot megcsináltunk, kivéve az amniocentesist, ami csak a szindróma meglétéről tájékoztat, de az állapotáról nem. A legjobb kardiológus nézte meg a szívét és működését, genetikai ultrahangon voltunk, a szerveit megnézték, tudtam, hogy nem lesz komoly probléma. Igen, tudom, hogy szerencsés vagyok, lehetett volna nagyobb baj is, de hála Istennek Matyi jól működő kisbaba, meg fog tanulni mindent. A neurológus 6 hetes ultrahangon már jelezte, hogy Matyi jó képességű, nagyon sokat kell őt fejleszteni, de foglalkozzunk vele, mert meg fog tudni tanulni írni-olvasni, számolni, szakmát fog szerezni. Nekem ennyi elég. Ha önálló életet élhet (ahogy nagyon sok Down-szindrómás felnőtt él), az nekem tökéletes. Azért ha majd válaszút elé érkezel, tedd meg, hogy a gyerekedet hagyod dönteni, sokat segíthetsz neki ezzel. :)

M.anyu 2016.03.31. 05:28:44

@Jankove: A gyerekről még semmit nem tudtam, amikor vállaltam. Csak annyit tudtam, hogy egészséges. Nincs szervi elváltozása, nincs semmilyen eltérés a Down-szindrómán kívül, ami azért szerencsés, mert akkor korábban lehet kezdeni a fejlesztéseket, ami sokat segíthet. Nem szerencsétlen Matyi, sajnos nem tudom bevágni a videót, ahol játszanak a gyerekekkel, de Matyi nagyon boldog a két testvérével. Az, hogy önálló és teljes életet élhet, nincs kizárva, ha gondolod, olvasd el az alábbi két cikket:
noklapja.nlcafe.hu/noklapja/2016/03/26/elettortenet-odor-zita-a-teljes-eletet-elo-down-szindromas-lany/
www.nlcafe.hu/egeszseg/cikk/7-csodalatos-ember---akiknek-down-szindromajuk-van/
A gyerekemről akkor döntöttem, amikor egyáltalán gyermeket szerettem volna gyermeket vállalni. Nem akartam beleavatkozni semmilyen szinten. Nem szedtem semmilyen hormont, csak vigyáztam a várandósság alatt, hogy megfelelő tápanyag jusson a magzathoz. Az, hogy utána mi lesz a gyermekkel, nem lehet tudni... ha a társadalom elfogadja őket, akkor képesek önálló életre. Ez nem csak rajtuk múlik, sokkal inkább az elfogadó társadalmon.
Köszönöm a jó kívánságokat, viszont kívánom! :)

Bacchpapucsban Balatonfüredre 2016.03.31. 10:50:32

@atpijkamo120: ugy teszel mintha valaszthatnank.
Sztem inkabb maradjunk a realitasok talajan.
Amugy Ha down-os lett volna akkor is megtartottuk volna.nem is lett volna kerdes.

MIÉRT NINCS MINDEN MSZP.ÉS FIDESZ TOLVAJ BÖRTÖNBEN 2016.03.31. 11:02:34

@Bacchpapucsban Balatonfüredre: A feleségemmel beszélgettünk erről tegnap este. Szerinte nekem túl egyszerű válaszaim vannak, számára ez előre nem eldönthető kérdés, csak ha benne van a szituációban.

Igen, szerintem ez a mi választásunk. Ha csak gyerek kell, örökbe is lehet fogadni. Pláne, ha elfogadsz sérült vagy cigány gyereket, utánad dobják, mert senkinek se kellenek szegények. Nem látom értelmét gyártani mégegyet.

De meggyőzhető vagyok, még ha "érzéketlen" fafejű is. Érdekel mások világlátása. (A vallás nem érdekel, na, annak vannak igazán egyszerű és ugyanakkor használhatatlan válaszai minden élethelyzetre.)

Bacchpapucsban Balatonfüredre 2016.04.05. 22:26:14

@atpijkamo120: szerintem mi nem egy síkon mozgunk ha olyan szavakat hasznalsz, mint "gyerek gyartas,utanad dobjak".felre ne erts nem minositelek csak nekem ezek tul eros kifejezesek.meggyozni vegkepp nem akarlak, masok vagyunk ennyi

M.anyu 2016.04.19. 20:55:05

@atpijkamo120: Ez nem vallás kérdése. Szerettünk volna harmadik babát, jött és velünk volt, mi örültünk neki. Amikor az édesanyának a hasa hullámzik, a 18-20 hetes már teljesen kifejlett magzata a hasában ugrál, mocorog, akkor nem is kérdés. Minden más kikapcsol, csak a gyerek és az anya van - meg persze a család. Együtt örültünk a testvérkének. Úgy gondoltuk, hogy ha minket választott, akkor várjuk szeretettel. Ő kellett a mi életünkbe. Őszinte leszek, úgy érzem, hogy most lett teljes a családunk. Sőt, férjem villamosmérnök, a szakmájában elismert, de neki sem okozott problémát. Szereti őt, játszik vele, úgy gügyög neki, ahogy a másik két átlag fejlődésű rosszcsont gyermekünknek gügyögött ennyi idősen. Nekünk Matyi egyszerűen nem jelent gondot. Az egyetlen, ami gondot jelenthet, a kirekesztés. Matyi és a vele járó "nehézségek" - ha lehet annak nevezni - nekünk az életünk része, nem gond, hanem megoldandó kérdés. Nehéz ezt így megérteni... aki látja Matyit, érti, mire gondolok... Ő egy jelenség a maga vidámságával, kedvességével, ahogy a kis kezecskéivel tapsikol, ha meglát valakit, ahogy vidáman kurjongat, mindenkinek dumál, mindenkire mosolyog... ő egyszerűen csak ... ő a mi Matyink... szeretjük és kész. Úgy, ahogy van. :)

atpijkamo135 · http://bestofhomar.blog.hu/ 2016.04.20. 11:24:14

@M.anyu: 1. Mindenféle kirekesztést mélységesen gyűlölök.

2. Jó olvasni, hogy ha már ennek a kisembernek meg kellett születnie, akkor úgylátszik a lehető legjobb helyre került.

3. Nekem az a problémám, hogy jobbsorsra érdemes tehetséges gyerekek kallódnak el, mert nem jut rájuk pénz, figyelem. Itt most általában beszélek, nem csak egy magyar vagy cigány mélyszegénységben élő gyerekre, vagy egy indiai, afrikai társára, nem csak egy egészségesre vagy nyomorékra, mindre. Sok tapasztalat mutatja, hogy egy örökbefogadott gyereket is ugyanúgy lehet szeretni, mint egy sajátot. A családunkban is látok rá egy példát.

M.anyu 2016.07.06. 05:25:38

@atpijkamo135: Értem, amit mondasz, de én ettől még nem szerettem volna megölni a fiam. Matyi jött és van. Nemsokára írok még róla. Neki ugyanúgy joga van az életre, mint bármelyik másik gyerekre, az örökbefogadott gyerekre is természetesen. Én előre nem tudtam, hogy Down-szindrómás lesz. Amikor esélyem volt rá, hogy tudjak róla, akkor Matyi már 18-20 hetes volt. Egy gyerek 12 hetesen már teljesen kifejlett. Hullámzott a hasam, ugrált benne, vidám volt, ahogy kint is. Hogy jutott volna eszembe bármi is? Örültem neki, ahogy a többinek is. Örökbe már nem tudunk fogadni, mert Matyinak és a testvéreinek szüksége van ránk. De ha a környezetünkben lesz, aki ebben gondolkodik, ösztönözni fogom rá. :) Tudom, hogy sokaknak ez a megoldás... nekünk más az út, amin járunk... de nekünk ez az út tökéletes.

M.anyu 2016.07.06. 05:34:22

@atpijkamo120: Egyébként hogy őszinte legyek, akkor, amikor az édesanya hasában van egy ilyen aktív gyerek, aki egész nap ugrál, folyton hullámzott a hasam, erőteljes jelzéseket ad folyamatosan, eszembe sem jut, hogy baj van. De egyébként tényleg baj van? Nekem nem baj, hogy többet kell vele foglalkozni. A testvérek látják, hogy mit csinálok és ők is csinálják utánam: Anyaaa, fejlesztem Matyit. :) Összevesznek rajta, hogy ki játsszon vele. Ők nagyon szeretik Matyit. Én láttam felnőtt Down-szindrómásokat. Sokat láttam, mert a főiskolán muszáj volt. Nagyon széles a skála. Láttam olyat, aki nem tudta a száját becsukni és láttam olyat is, aki egyedül elment dolgozni, önállóan él, a telefonját kezeli, elküldi a képet nekem, amit kérek, mindent önállóan csinál. Az a fiú is olyan szép, mint Matyi. :) És olyan ügyes... nagyon ügyes, kedves... Nekem nincs azzal gondom, hogy ő nem lesz egyetemet végzett, bár már van néhány Down-szindrómás, aki egyetemet végzett, ha kíváncsi vagy, szívesen belinkelem neked őket. :) De nekem jó lesz az is, ha pincér vagy kertész lesz... mert mi a garancia, hogy a másik gyerekem nem fodrász akar lenni? Fodrász Down-szindrómás is van, sajnos nem Magyarországon, mert itt nem lehet... itt semmi nem lehet... egyelőre... remélem, ez változni fog, különben sajnos nekünk sem lesz itt helyünk... Ha nem változik az oktatási helyzet, sajnos nekünk is mennünk kell külföldre... De én addig dolgozom érte, hogy ez ne így legyen, mert szeretek itthon lenni. Szeretném, ha Matyi itthon lenne adófizető állampolgár. Mert mi arra neveljük őt, hogy az legyen. :)
süti beállítások módosítása