HTML

Támogasd munkákat!

Add adód 1%-át a KézenFogva Alapítványnak! Adószám: 18050495-2-43

További adományt az alábbi számlára utalhatsz: Bankszámla szám: 11991102-02135012

Rólunk

Azoknak segítünk, akik kérni sem tudnak. A fogyatékos emberek ügye a mi ügyünk! A KézenFogva Alapítvány 1993 óta küzd azért, hogy a fogyatékos emberek is egyenlő jogú tagjai legyenek a társadalmunknak.

Kézenfogva Alapítvány a Facebook-on

Történetek fogyatékos emberekkel, emberekről és emberekért

2016.06.03. 15:19 K+F

Életciklus szemlélet a családterápiában 2. rész

Mit jelent a családi életciklus és milyen sajátosságai vannak fogyatékos gyermeket nevelő családoknál?

Az egyéni fejlődésünk, a párkapcsolati fejlődésünk és a családunk fejlődése is fejlődési szakaszokra osztható. A különböző életszakaszoknak más-más feladataik vannak. Minden egyes szakasznak van egy fejlődési feladata, amit be kell teljesíteni. Ez nehéz, sokszor megterhelő tanulási folyamat az egyén, de akár a család számára is. A szakaszoknak azért van jelentősége, mert ilyenkor bizonyos időre krízisbe kerülünk és új megoldási módokat, új szerepeket kell kialakítanunk. A családi életciklusok során keletkező krízisek a fejlődés természetes velejárói, amelyeket azonban hirtelen, váratlan, előre nem látható krízisek (mint a munkahely elvesztése, a fogyatékossággal való szembesülés, betegségek megjelenése, stb.) elmélyíthetnek. Néha elakadunk a megoldáshoz vezető úton, rossz megoldásmódok alakulhatnak ki, és rögzülhetnek hosszú távra. A családterápia segíthet visszanyerni a fejlődéshez szükséges rugalmasságot, új megoldásmódokat keresni, megvalósítani.

Milyen fejlődési feladatok jelennek meg a különböző életciklusokban a fogyatékos gyermeket nevelő családokban?

Előző blogbejegyzésünkben már áttekintettük a születés-kisgyermekkor-iskolás kor rejtelmeit, most haladunk tovább az időben.

csalad_2.jpg

Serdülőkor

A serdülőkor átmenetet képez a gyermekkor és a fiatal felnőttkor között. A serdülőkorba lépő gyermek legfontosabb életfeladata saját identitásának megtalálása, amely a szülőktől való függetlenedés, érzelmi leválás útján tud megvalósulni. A család egészét érintő, családi életciklus feladata a felnövekvő fiatal támogatása, a különböző felnőtt szerepek kipróbálásához számára szükséges szabadság biztosítása, a gyermekkorra korábban jellemző, többnyire szilárd, védelmező határok rugalmasabbá tétele. A fogyatékos gyermeket nevelő családok esetében (is) ez az életszakasz sok nehézséggel, konfliktusokkal terhelten zajlik, hiszen a sérült gyermek és anyja között gyakran nagyon erős szövetség, akár szimbiotikus jellegű kapcsolat alakulhat ki. A szülő életét, identitását is alapvetően határozza meg a gondolat, hogy Ő egy sérült gyermeket nevelő Anya/Apa, és gyermekének élete végéig szüksége lesz Rá. Így még több feszültséggel, szorongással párosul mind a szülő, mind a gyermek részéről az elengedés, elválás-leválás kérdése. Amennyiben ezek a folyamatok nem, vagy nem megfelelően zajlódnak le, az számos tovább gyűrűző konfliktus, krízishelyzet forrása lehet a család életében, amelyek miatt a családnak gyakran külső megerősítésre, támogatásra lehet szüksége az előrelépés érdekében. (Béres Anita)

Fiatal felnőttkor

Mind az ép, mind a sérült emberek vonatkozásában a családból való kilépés különösen nehéz. Egyre inkább kitolódik időben az önálló felnőttkor kezdete. A szülőktől való anyagi függetlenedés egyre később valósítható meg. Fogyatékos személyek esetében hiányos az ellátórendszer. A jellemzően szimbiotikus szülő-gyermek kapcsolatból így még nehezebb kilépni. Az önállóság megélése, megteremtése akadályozott. A sérült gyermeket nevelő szülőknél jellemző a túlféltés, túlkontrollálás. Az egyszülős családokban különösen felfokozódnak a kapcsolati konfliktusok a leválás folyamatában.

Az életciklus feladatai: szülőkről való érzelmi leválás, a saját autonómia kialakítása, családon kívüli intim kapcsolatok kialakítása, önálló szakmai út, saját szokások kialakítása. (Jármai Ágota)

Felnőttkor (középső szakasz)

Amennyiben a fiatal felnőttkor szakaszának kihívásait sikerült megoldani, kialakul az érett felnőtt személyiség, mely lehetővé teszi számunkra a stabil párkapcsolat kialakítását, a gyermekvállalást, a hivatásban való kiteljesedést. Fogyatékos felnőtteknél ezen életszakasz alakulását alapvetően módosítja, befolyásolja a fogyatékosság fajtája, és az a közeg, amelyben a fogyatékos felnőtt él.

Felmerül a kérdés, van-e lehetősége párkapcsolatot kialakítani, hosszú távon párkapcsolatban élni, akar-e, tud-e gyermeket vállalni, van-e ennek különösebb akadálya, támogatja-e a család, a tágabb környezet, a gyermekneveléshez van-e szükség speciális segítségre és mindezek vajon elérhetők-e számára. Ebben az életszakaszban jelentkezhet még az életközépi válság, melynek alapvető témája, hogy „mit tettem le az asztalra?”, „mi marad fenn utánam?” és hogy „én sem élek örökké” – ennek megjelenése, megélése szorosan összefügg a személyiség érettségével. (Pető Zsuzsa)

Időskor

Az időskor megítélése nagyon változatos a különböző kultúrákban. A nyugati kultúrában az öregedéshez negatív dolgokat – egészség megromlása, kiszolgáltatottság, stb. társítunk. Mi az, ami segítheti a szép öregkort? A testi egészség megőrzése, ami kutatások szerint is szoros összefüggésben áll a szellemi frissesség megőrzésével. A szellemi és fizikai aktivitás mellett azonban kiemelendő a társas kapcsolatok megőrzése, a családdal, a barátokkal, ismerősökkel való kapcsolatok ápolása. Az időskor egyik fontos fejlődési feladata az életünkkel való számvetés, a távozó barátoktól, rokonoktól való elbúcsúzás és szembenézés a saját halálunkkal. Egyre több fogyatékos ember éli meg ezt az életkort és egyre több, korábban ép ember válik idős korban valamilyen betegségből adódóan fogyatékossá. Az ő szeretetteli, odafigyelő – szükségleteikhez mérten kialakított – támogatásuk fontos és szép szakmai és családi feladat, amelyet nyilvánvalón befolyásol az idős ember lakókörnyezete, egészsége, fogyatékosságának jellegzetességei. Amit mi tehetünk, az a társaságnyújtás, a segítő-támogató beszélgetés, akár a régmúlt életesemények közös felidézése, beszélgetés a sikerekről, a szomorúságokról, a veszteségekről, ha éppen ezt kívánják. Az odafigyelés arra, hogy ők mire vágynak az adott élethelyzetben, a vágyakat a realitás felé terelve segíteni őket döntéseket hozni, azokat közösen megvalósítani. Egészségüktől, erejüktől, kedvüktől függően értelmes elfoglaltságokat keresni és teremteni nekik és velük. (Garai Dóra)

Szólj hozzá!

2016.06.02. 12:47 K+F

Életciklus szemlélet a családterápiában

Mit jelent a családi életciklus és milyen sajátosságai vannak fogyatékos gyermeket nevelő családoknál?

Az egyéni fejlődésünk, a párkapcsolati fejlődésünk és a családunk fejlődése is fejlődési szakaszokra osztható. A különböző életszakaszoknak más-más feladataik vannak. Minden egyes szakasznak van egy fejlődési feladata, amit be kell teljesíteni. Ez nehéz, sokszor megterhelő tanulási folyamat az egyén, de akár a család számára is. A szakaszoknak azért van jelentősége, mert ilyenkor bizonyos időre krízisbe kerülünk és új megoldási módokat, új szerepeket kell kialakítanunk. A családi életciklusok során keletkező krízisek a fejlődés természetes velejárói, amelyeket azonban hirtelen, váratlan, előre nem látható krízisek (mint a munkahely elvesztése, a fogyatékossággal való szembesülés, betegségek megjelenése, stb.) elmélyíthetnek. Néha elakadunk a megoldáshoz vezető úton, rossz megoldásmódok alakulhatnak ki, és rögzülhetnek hosszú távra. A családterápia segíthet visszanyerni a fejlődéshez szükséges rugalmasságot, új megoldásmódokat keresni, megvalósítani.

csalad.jpg

Milyen fejlődési feladatok jelennek meg a különböző életciklusokban a fogyatékos gyermeket nevelő családokban?

Születéskor

Kisgyermekes családdá válás megannyi új kihívást jelentő és izgalmas változás időszaka. Együtt jár a párkapcsolati rendszer újraszervezésével, a gyermeknek való hely biztosításával, az erőforrások átrendeződésével, a gyermeknevelésben közös elvek meghatározásával, a tágabb családdal, barátokkal, ismerősökkel tartott kapcsolatok újjászervezésével. A fogyatékosság megjelenése váratlan krízisként érheti a családot, ebben az alapvetően nagy változásokkal járó időszakban, ahol mindezek mellett felmerülnek új szempontok is, mint a diagnózissal való szembesülés, a család és a gyermek jövőképének elképzelése, a társas kapcsolatok átalakulása. A családterápia segítséget jelenthet a családok számára erőforrásaik megtalálásában, erősítésében, a szülői hatékonyság- és kompetenciaérzés növelésében, az egyensúly helyreállításában.(Borsos Zsófia)

Kisgyermekkor

A családban az óvodába kerüléskor, alkalmazkodni kell ahhoz, hogy a jó gyerek akaratossá válik. A szülők és gyerekek közti ragaszkodás felerősödhet, a házastársak elhidegülhetnek. A fogyatékos gyermeket nevelő családokban ekkor tudatosodik a szülőkben, hogy gyermekük nem felel meg a társadalmi elvárásoknak. A szülők is izolálódhatnak a többi gyermeket nevelő szülőtől gyermekük mássága, másfajta szükségletei miatt.

Iskoláskor

Kisiskoláskorban gyermekeink egyre önállóbbak lesznek, es egyre több időt töltenek kortársaikkal, szabadidős tevékenységek keretében is. A 10 éves korú gyermek egyik fő feladata, hogy elinduljon az érzelmi leválás útján. A szülői szerep is megváltozik, rugalmasabbnak kell lennie.

Fogyatékossággal küzdő kiskamasz esetében, nehezítve van a gyermek érzelmi leválása, jobban féltik adott esetben. Egy epilepsziás kamasz például nem mehet el bulizni, vagy kiskamasz esetében nem aludhat a barátainál. Esetleg éppen azok a szabadidős helyek-helyzetek korlátozottak, ahol a fogyatékos kiskamasz is megtapasztalhatná a kortársakkal való együttlétet szülők nélkül, vagy a fogyatékosság maga jelent nehézséget a kapcsolatok spontén kialakulásának. (Boros Dóra)

Hamarosan folytatjuk a többi életszakasszal!

Szólj hozzá!

2016.05.23. 10:46 K+F

Matyi állatokat tanul

Címkék: család mindennapok életképek elfogadás fogyatékosság down szindróma downkór KézenFogva Alapítvány Kézenfogva Alapítvány

Matyival tanuljuk az állatokat. Két állatot mutatok neki és kérem, hogy válassza ki egyiket vagy másikat. Már felismeri a bocit, bárányt, kutyát, cicát, zsiráfot, elefántot, zebrát, panda macit, malacot, oroszlánt, mókust, rókát. Haladunk szép lassan. Közben kiderült, hogy a boci hangját utánozza és a kutyust is. De a videó készítésénél ezt még nem tudtam, ezért itt ez most lemaradt. Majd a következő videóban. :)

Itt tudjátok megnézni milyen ügyes: https://drive.google.com/open?id=0B3qF5HHFW3S9THZ2MnVVZ19OWGc

Szólj hozzá!

2016.05.17. 13:51 K+F

Mozgalmas az élet egy Down-szindrómás babával

Nagyon mozgalmas az élet egy Down-szindrómás babával. Iskola, weboldal szerkesztés, házimunka, gyerekek... heti öt fejlesztés... Kicsit nehéz volt a kezdet... Összességében amellett, hogy fárasztó, elégedett vagyok. Van heti két gyógypedagógiai fejlesztésünk, járunk gyógytornára, dévény tornára és babaúszásra. Amikor Matykó beteg, ezek mind kimaradnak, ezért hasznunkra vált a főiskolán levetített korai fejlesztés, amit egy csodálatos gyógypedagógus, Haffner Éva tartott.

Matyi az első évben nagyon ritkán volt beteg, nem volt sok gondunk, hála Istennek. De ahogy ez az esetek többségében történik, egy évesen nálunk is elkezdődtek a betegségek. Matyinak tüdőgyulladása volt, de szerencsére még az elején sikerült felismerni, hogy gond van, ezért nem tartottak bent a kórházban. A Down-szindrómás gyermekek általában nem szeretnek inni, hát ez nálunk is jellemző, így beindult a nagy projekt: inni kell. Nehezen értük el, de végre cumisüvegből iszik. Eddig csak anyatejet volt hajlandó inni, teljesen eredetit, más folyadékkal még nem sikerült dűlőre jutni, de végre a tea is lecsúszik. Így könnyebben mászunk ki a lázas betegségekből.

Most nagyon mozgalmas az életünk, lassan közeledik a vizsgaidőszak... Matyi egyre többet játszik a testvérekkel, felfedezi a ház összes szögletét, ezért van néhány percem szusszanásra... de ez letelt, ezért elköszönök.
Szép napot mindenkinek! :)

matyi_a_csepphintaban.jpg

6 komment

2016.05.09. 10:41 K+F

Ha nem érti, nem jelenti azt, hogy nem is érzi…

Címkék: család életképek elfogadás fogyatékos fogyatékosság fogyatékos ember KézenFogva Alapítvány Kézenfogva Alapítvány

Családterápiás munkánk folyamán nagyon különböző nehézségekkel, élethelyzetekkel, krízisekkel találkozunk és dolgozunk. A fogyatékos gyermeket nevelő- vagy fogyatékos családtaggal együtt élő családok problémái sok esetben hasonlatosak más családokéhoz, ugyanakkor számos esetben érzékelhetőek a sérülés, fogyatékosság általi sajátosságok a terápiás folyamatban is. Az alábbiakban néhány olyan esetet, a terápia során megélt személyes élményt gyűjtöttünk össze, amikor a terapeuták számára is meghatározó, új tapasztalást, felismerést eredményezett a családterápia folyamata vagy éppen a fogyatékos családtaggal együtt élő család terápiája.

A fogyatékos gyermeket nevelő családokkal való munkám során az egyik legnagyobb szakmai élmény, amikor sikerül közösséget teremteni a párok, a családtagok között. Az egyik terápiában egy szülőpár sokat vitatkozott fogyatékos kisgyermekük helyes nevelésén. A kérdés azért volt olyan fontos számukra, mert kisgyermeküknek volt egy nehezen kontrollálható, súlyos egészségügyi problémája. Az anya szemében a férj elbagatellizálta a problémát. Az apa szemében a feleség mindig a legrosszabbra gondolt, és emiatt túlságosan féltette a gyermeket. A terápiában ott következett be fordulópont, amikor ráébredtek, hogy valójában „egy csónakban eveznek”, s ehhez mindketten képességeik legjavát próbálják nyújtani. Ezek az első látásra nagyon különböző megküzdés módok ki is egészíthetik, erősíthetik egymást: az édesanya érzékenységével azonnal ráérez, amikor valóban gond van a gyermekkel. Az édesapa viszont pozitív hozzáállásával bátorítást nyújt, erősíti az egész családot a nehéz időszakokban. - mondja Garai Dóra, családterapeuta

blog_csaladterapia.jpg

Számomra a legnagyobb terápiás siker az volt, amikor sikerült egy fogyatékos gyermeket nevelő pár esetében kitűzni a terápiás célt. Tapasztalataim szerint a fogyatékos gyermeket nevelő családok nagyon sokat panaszkodnak, és nehéz elvonatkoztatniuk a mindennapi élet nehézségeiből adódó problémáktól. Amikor sikerül Őket rávezetni arra, hogy saját érzéseikkel is foglalkozzanak, az a terapeuta számára is kimondottan jó érzés.- teszi hozzá Boros Dóra, családterapeuta jelölt.

Együtt vállaltuk, egyedül is képes leszek rá?

Egy gyermek felnevelése mindkét szülő részéről sok befektetést igényel; mindannyian jövőképeket alkotunk gyermekünk felnövekedéséről, sorsának alakulásáról. Azonban mi történik akkor, ha a célhoz vezető úton akadályok jelennek meg: a gyermek sérülése, a társ korai elvesztése? A jól bejárt utak helyett járatlan utakra térünk át, és a gyermekkorban felfedezett utak nem vezetnek mindig egyenesen a boldog felnőttkor felé; és a megfelelő ösvény megtalálása sokszor túlmutat erőforrásainkon. A családterápia keretet ad a családok életében megjelenő várt és váratlan változásokhoz való alkalmazkodásban, a családi rendszerben betöltött szerepeink, funkcióink megértéséhez, az új határok és utak felfedezéséhez.- fejti ki Borsos Zsófia, családterapeuta jelölt.

Anya, apa vagy feleség, férj?

Megszületik a gyerek. Akár több is. Akár nehezebb, problémásabb történettel. Kezdjük, tanuljuk az apa és az anyaszerepet. Egyre inkább belejövünk, egyre inkább akörül forog az életünk, hogy apák, anyák vagyunk. És Szülőtársak. Megoldjunk dolgokat, problémákat a gyerek körül. Netalán egymást is elkezdjük apának és anyának szólítani? De gondolunk-e arra, hogy mi elsősorban nem apák és anyák vagyunk egymásnak, hanem társak. A férje, a felesége, vagy társa, partnere. Hogy ez az alap, ezen az alapon jött létre, hogy apák és anyák lehetünk. Ápoljuk-e ezt a kapcsolatot? Adunk-e neki elég teret, időt, figyelmet? Sokszor derül rá fény, hogy nem. És ezen bizony megbillenhet egy kapcsolat, megbillenhet a család egésze is. A gyerekeinknek olyan apákra és anyákra van szükségük, akik társként is tudnak együtt működni. A családterápiás folyamatban mindig figyelünk ennek a kapcsolatnak az erősítésére, stabilizálására. Fontos, a gyermekeink miatt is! - hívja fel a figyelmet Vaskor Gréta, családterapeuta jelölt

Ha nem érti, nem jelenti azt, hogy nem is érzi…

A családokkal folytatott munka során olykor nehézséget okoz, hogy a gyerekek – életkorukból adódóan – nehezen fejezik ki magukat verbálisan, különösen, ha az érzéseiket, érzelmeiket érintő kérdésekről esik szó. Fogyatékos gyermekek és felnőtt személyek esetében is gyakran találkozunk ezzel a jelenséggel; ezért a terápiás gyakorlatban külön odafigyelést igényel, hogy miként vonjuk be, „szólaltatjuk meg” a fogyatékos személyt. Sokszor a család tagjai számára is különleges élményt jelent, mikor a folyamatban felszínre kerülnek a fogyatékos személy - fogyatékos gyermek érzelmei. Egy alkalommal számomra is nagyon megérintő és a család számára katartikus élményt jelentett, mikor a kilenc éves értelmi sérült, beszédében is erősen akadályozott kislány megfogalmazta, azt szeretné kérni szüleitől, hogy „jobban szeressék Őt”. A gyermek szülei kezdetben nehezen értelmezték, mit érthet a kislány azon, hogy Ők nem szeretnék eléggé. Az elfogadásról, a személyes érzelmek és szükségletek kifejezéséről beszélgetve tudtak Ők is szembesülni azzal, hogy érzelmileg talán nem tudták megfelelően támogatni egymást az elmúlt évek folyamán, és, hogy a gyermek értelmi akadályozottsága nem jelenti azt, hogy érzelmileg ne rezonálna az Ő érzéseikre, felé küldött jelzéseikre. Az édesapa nagyon találóan fejezte ki végül saját, gyermekével kapcsolatos felismeréseit: „Ha nem feltétlenül érti, az nem jelenti azt, hogy nem is érzi…." - meséli Béres Anita, családterapeuta jelölt.

Szólj hozzá!

2016.05.02. 15:00 K+F

Tudatos és igényes civil szervezetet látok

Égető Tímeával, az IFUA Nonprofit Partner tanácsadójával beszélgettünk arról, hogy ő, külső tanácsadóként, miben látja a KézenFogva Alapítvány erősségét.

Tímea, mióta foglalkozol menedzsment tanácsadással?
2007-től. Az első években a for-profit szektorban tevékenykedtem. A gyermekek születésével fordultam a civil szektor felé. Ez egy teljesen más világ, sok szempontból ember közelibb. Nagyon jól érzem magam ebben a közegben. A civil szervezetek rendkívül hálásak minden pozitív változásért. Annak is örülök, amikor egy-egy tanácsadási folyamat nyomán látványos eredményeket érünk el.

Mi volt a feladatod a KézenFogvánál?
Először átvilágítottuk az egész Alapítványt többek között az erősségek és gyengeségek feltárásával. Megfigyeltük a belső működést és javaslatokat tettünk a javítására, pl. a feladatok elosztása vagy a vezetői működés területén. Segítettünk az Alapítványnak egy erős szakmai és belső működési stratégia kialakításában. Azóta az Alapítvány folyamatosan aktualizálja a terveket a környezeti változásoknak megfelelően.

Miben látod a tudatos szervezettség és felépítés előnyeit?
Sok magyar civil szervezetet a főleg a lelkesedés visz előre és kevéssé marad idejük és energiájuk a belső, szervezeti működésükre koncentrálni. Pedig a strukturáltság és a tudatos építkezés hatékonyabbá teszi a fő feladat ellátását is: a segítségnyújtást – a KézenFogva esetében – fogyatékos embereknek.

Melyik a kedvenc KézenFogvás szakmai programod?
Különösen fontosnak tartom a fogyatékos emberek elfogadására és jobb megértésére irányuló programokat, pl. a fiataloknak szóló Fogadd el, fogadj el programot, illetve a munkahelyi érzékenyítést.

Szólj hozzá!

2016.04.27. 09:39 K+F

Családterápiás csapatunk bemutatkozik

Címkék: család segítség KézenFogva Alapítvány Kézenfogva Alapítvány

A Kézenfogva Alapítványnál 2015 augusztusa óta működik pár- és családterápiás szolgáltatás fogyatékos emberek családjai számára. Kollégáink önkéntes munkában dolgoznak a hozzánk forduló családokkal, párokkal. Mindannyian segítő szakemberek (pszichológusok, szociális munkások, tanárok stb.) vagy már kiképzett pár- és családterapeuták, vagy a képzésük végén álló pár- és családterapeuta jelöltek, akik a Magyar Családterápiás Egyesület Etikai Kódexe és szakmai útmutatása alapján szakmai felügyelet, szupervízió mellett már vezethetnek terápiás-, konzultációs üléseket.

Kik is ők? Most személyesen is bemutatkoznak!

garai_dora.jpg

Garai Dóra vagyok, tanácsadó szakpszichológus, pár- és családterapeuta, autogén tréning terapeuta, a Kézenfogva Alapítvány Családterápiás szolgáltatásának szakmai vezetője.
Főiskolai docensként 17 éve oktatok gyógypedagógus hallgatóknak pszichológiai tárgyakat az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán, a Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézetben. Emellett az évek során dolgoztam nevelési tanácsadóban, iskola-, óvodapszichológusként, felnőtt fogyatékos emberek nyílt munkaerő-piaci elhelyezését támogató szolgáltatásnál. Doktori kutatásomat a felnőttkorban szerzett mozgáskorlátozott állapothoz való alkalmazkodás témájából írtam. További kutatási témáim: a fogyatékosság megélése, feldolgozása, hosszú távú alkalmazkodás a fogyatékos állapothoz, fogyatékosság és család.
A fogyatékos emberek családjainak szóló családterápiás szolgáltatás megvalósítása régi álmom. Egyrészt azért, hogy anyagilag is elérhető szolgáltatást biztosítsunk az érintett családoknak. Másrészt azért, mert hiszem, hogy a család, a közösség támogatása legalább olyan fontos, mint a fogyatékos személy támogatása, fejlesztése, és a családdal való közös munkában olyan jó megoldásokat sikerül kitalálni és megvalósítani, amely nemcsak a fogyatékos személy, de valamennyi családtag életét könnyebbé, élhetőbbé, kiegyensúlyozottabbá teheti.

vass_dora.jpg

 

 

 

 

Vass Dóra vagyok, a családterápiás szolgáltatás diszpécsere. Végzős gyógypedagógus hallgató, Tanulásban akadályozottak pedagógiája és Hallássérültek pedagógiája szakirányon. 2016 júniusa óta dolgozom a Kézenfogva Alapítványnál. A családterápiás szolgáltatás diszpécsereként én fogadom az érdeklődök hívásait, leveleit, a terápiás folyamat során ellátom az adminisztratív teendőket. 

 

 

 

 jarmai_agota.jpg

Jármai Ágota vagyok, szociológus, szociálpedagógus. Érzékeny vagyok azon egyénekre és csoportokra, akik nehezen tudják érvényesíteni az érdekeiket a többséggel szemben. Sok értékes találkozásom volt, sérült gyermeket nevelő szülőkkel, sérült emberekkel, hátrányos helyzetben élőkkel, krízis helyzetbe került emberekkel. Családterápiás keretek között is szívesen foglalkozom ilyen körbe tartozó családokkal. Gyermekkorom meghatározó élménye volt a sérült emberek közelsége, ezért is szívesen veszek részt a Kézenfogva Alapítvány családterápiás szolgáltatásában.  

 

 

 

 

 

beres_anita.jpg 

Béres Anitának hívnak; az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanácsadó szakpszichológus képzésén családi - és párkapcsolati tanácsadás szakirányon diplomáztam, majd a Magyar Családterápiás Egyesületnél folytattam tanulmányaimat. Hosszú évek óta foglalkozom különböző pszichés nehézségekkel küzdő gyermekekkel és családjaikkal. Hiszem, hogy a terápiás kapcsolatban a teljes családi rendszerre történő fókuszálás, a felmerülő problémáknak a család egészére gyakorolt hatásával történő foglalkozás nyújt hathatós segítséget a problémák megoldásában. 

boros_dori.jpg

 

Boros Dóra vagyok, pszichológus, családterapeuta jelölt, autogén tréner. Mozgáskorlátozott szakemberként szívügyemnek érzem a fogyatékos családok segítését. A családterápiát azért tartom jó módszernek, mert rendszerszemléletben gondolkodom. Keresztény emberként fontosnak tartom az emberek feltétel nélküli elfogadását és a szerethetőség közvetítését. Ars poeticam is ehhez kapcsolódik: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” Biblia János evangéliuma 13, 34.  

 

 

 

 peto_zsuzsa_kep.jpgPető Zsuzsa vagyok. Az utam az ifjúságsegítéstől, drogprevenciótól, a humán erőforrás menedzsmenten, a pedagógián és az életvezetési tanácsadáson keresztül vezetett a családterápiáig. A család modellje úgy él bennem, mint a cérnaszálakkal összefűzött mobil forgó, melyet a gyermek ágya fölé lógatunk: ha az egyik részt megmozdítjuk, az egész mozgásba lendül, ha a szálak összekuszálódnak, az egész mozgása megváltozik. A részek kölcsönösen hatnak egymásra. Egy-egy családtag problémája, az összekötő szálak gubancai az egész család számára nehézséget jelentenek, ugyanakkor ez a helyzet lehetőség is új utak, lehetőségek, eddig feltáratlan perspektívák, az új egyensúly megtalálására - ezt a folyamatot igyekszem támogatni a családterápiák során.  

borsos_zsofi.jpg 

Borsos Zsófiának hívnak, végzettségem szerint pszichológus vagyok. Diplomám megszerzése óta dolgozom családokkal az aktuális munkakörömnek megfelelően az autizmus spektrum zavarok diagnosztizálásában, családok gondozásában, kutatási projektekben és az oktatás terén. Ezek mentén tapasztaltam meg a család, mint rendszer és egységes egész szemléletének fontosságát. A családtagokkal partnerként zajló terápiás folyamatban igyekszünk közösen előmozdítani a változás folyamatát, a családi kapcsolatok megértését.

 

 

 

 

 vaskor_greta.jpg

Vaskor Gréta vagyok. Közgazdász az eredeti végzettségem, ezen kívül meseterapeuta, család- és rendszerállító, és családterapeuta jelölt vagyok. Rendszerekben és történetekben gondolkodom, dolgozom. Nagyon fontosnak tartom a családok, párok támogatását, mert minden probléma, megakadás, legyen az egyéni, akár kapcsolati, értelmezhető a család és párkapcsolat rendszerében, függvényében is. A rendszer (család) tagjai megkerülhetetlenül hatnak egymásra, s ha ezeket a kapcsolatokat támogatjuk, fejlesztjük, rendezzük, akkor a család minden tagja jobb, kiegyensúlyozottabb, teljesebb életet élhet.

Szólj hozzá!

2016.04.21. 11:25 K+F

Ballagó diákok segítenek fogyatékos kortársaiknak

Évente közel 70 ezer diák végez az ország középiskoláiban. Szeretteik általában valamilyen gesztusértékű ajándékkal is meglepik őket. Van bármilyen elképzelésetek arról, hogy mekkora az értéke ezeknek az „apró” ajándékoknak? Hogy mennyit költünk ezen a napon virágra, képeslapokra vagy éppen plüssállatokra? Mi lenne, ha ezeknek egy részét a ballagók és a családjaik, barátaik egy fontos célra ajánlanák fel? Mi lenne, ha ebből a 70 ezer diákból csak 5, 10 vagy 100 úgy gondolná, hogy a jelképes ajándékok, virágcsokrok értékét vagy egy részét valami hasznosabb, maradandóbb célra lehetne fordítani? Például fogyatékos fiatalok, pályakezdők megsegítésére. Olyanok támogatására, akik a gimnazistákkal hasonló korban vannak, csak kevéssé szerencsések.

Egy új hagyományt, mozgalmat szeretnénk indítani felelősen gondolkozó diákok számára, akik a ballagást megelőző napokban, hetekben rokonaiktól azt kérik, hogy az ajándékok egy részének árát inkább a fogyatékos fiatalokra fordítsák. Ezáltal pedig támogassák alapítványunkat és így közvetve segítsenek a fogyatékos fiataloknak munkát találni! A program neve: KézenFogva Ballagunk.

Csatlakozási lehetőség a kampányhoz: http://www.kezenfogvaballagunk.hu/ Itt lehet megismerni a már csatlakozott két gimnázium diákjait is. A kezdeményezés két iskola 76 diákjával indult el. A Gödöllői Református Líceum és a Városmajori Gimnázium tanulói már csatlakoztak.

kezenfogvaballagunk_logo_kicsi.JPG

Már 23 éve dolgozunk a fogyatékos emberek és családjaik életének élhetőbbé tételéért. Egyik programunk a megváltozott munkaképességű, sérült fiataloknak segít munkához jutni és így önálló életet kezdeni. A továbbtanulás vagy éppen a munkakeresés egy egészséges fiatalnak is kihívás, a fogyatékos fiatalok számára viszont egy mérhetetlenül nehéz küldetés. Tízből nyolcuknak nem is jut ma munka Magyarországon. A KézenFogva Alapítvány azért dolgozik, hogy ez ne így legyen. Ebben tud most segíteni minden ballagó diák a szüleiket, rokonaikat, barátaikat megszólítva, velük közösen.

Szólj hozzá!

2016.04.15. 13:21 K+F

Nem a fogyatékosság a probléma, hanem a védőháló hiánya

Címkék: család segítség gyerek fogyatékos fogyatékosság fogyatékos ember

Fogyatékos gyermek születik. Mi történik – kétségbeesés, pánik, szomorúság? Döntést kell hozni. Tudjuk vállalni? Menni fog ez nekem? Képes leszek gondozni egy életen át? Ha nem, akkor képes leszek valaha elfelejteni?

Sok szülő úgy dönt, hogy az ő gyermeke, akkor is az övé, ha fogyatékos. Mások nem tudják vállalni és ekkor megoldásként az örökbeadás vagy rosszabb esetben az állami gondozás keretében bentlakásos intézményben való elhelyezés jön szóba. Az intézményeknél sokkal jobb megoldást jelent, ha a kisgyermek nevelőszülőkhöz kerül, ahol családszerű közegben nevelkedhet. Sok nevelőszülő azonban éppen annyira nincs felkészülve egy fogyatékos gyermekre, mint a vérszerinti szülő.

A nevelőszülők elmondása szerint nem a fogyatékos gyermek a probléma, mert ők vállalnák a sérült gyermekeket is, hanem a háttér, a megfelelő információ hiánya, az, hogy semmilyen plusz segítséget nem kapnak.
Gábor kisgyermekként került nevelőszülőkhöz, akik azonnal látták, hogy nincs vele valami rendben, mert lassabban és „másként” fejlődött, mint a többiek. Többször kértek segítséget, próbálták korai fejlesztésbe bevonni, de sajnos a településen ez nem volt elérhető. Minden igyekezetük ellenére a kisfiú végül intézményi gondoskodásba került vissza, pedig a család vállalta volna a fogyatékossága ellenére is. Ez a történet is jó példa arra, hogy szükség van információra és fokozottabb figyelemre a fogyatékos gyermekeket nevelők számára. Ugyanakkor nem hiányozhatnak a nevelőszülői családok közelében elérhető integrált óvodák, iskolák, támogató szolgálatok sem, amelyek minden kisgyermek esélyegyenlőségéhez szükségesek.

Ezen a problémán szeretnénk enyhíteni a Kézenfogva Alapítványnál az Otthont mindenkinek! programunkkal. A projekt előkészítését szolgáló felmérésünk azt mutatta, hogy a fogyatékos gyermekek súlyos hátrányban vannak egészséges társaikhoz viszonyítva akkor, amikor bekerülnek a gyermekvédelmi szakellátásba vagy a szociális ellátásba. A fogyatékos gyermekeknek több okból is nagyon kevés esélyük van arra, hogy az intézményi létből családszerű szolgáltatásokba kerüljenek. Egyrészt a jogszabályi közeg nem ösztönzi ezt az utat. Másrészt a szakmai közeg, legyen szó akár a gyermekvédelmi vagy a szociális szakellátásról, sem eléggé bátor és tapasztalat ahhoz, hogy eredményesen integrálja a fogyatékos gyermekeket a közösségbe.

Ezért a projekt keretében támogatjuk képzésekkel, műhelyfoglalkozásokkal a fogyatékos gyermekeket nevelő nevelőszülőket és a nevelőszülői tanácsadókat. Óvodai és iskolai pedagógusokat készítünk fel a fogyatékos emberek társadalmi integrációját elősegítő foglalkozások vezetésére. Azt látjuk, hogy már csak egy közös beszélgetés, tapasztalatcsere nagyon sokat tud adni a nevelőszülőknek. Egészen kicsi dolgokkal is sokat tudunk tenni értük, mert sokszor teljesen tanácstalanul állnak a fogyatékos nevelt gyermek körül kialakult problémák előtt.

Nagyon fontosnak tartjuk a nevelőszülők társadalmi megbecsülésének az erősítését is, mert ők azok, akik hidat jelentenek az intézményi lét és a valós, társadalmi beilleszkedés között. Ezért Nevelőszülői Díjat alapítottunk, amelyet először 2016-ban tervezünk átadni.

shutterstock_307016894.jpg

Szólj hozzá!

2016.04.12. 10:49 K+F

Életeket változtatunk meg

Címkék: fogyatékos fogyatékosság érzékenyítés fogyatékos ember KézenFogva Alapítvány Kézenfogva Alapítvány

Fehér Miklóssal, a Kézenfogva Alapítvány munkaerő-piaci szolgáltatásának a vezetőjével beszélgettünk a fogyatékos emberek munkavállalási lehetőségeiről.

Miklós, mikor és hogyan köteleződtél el a fogyatékos emberek ügye iránt?
2006-ban kezdtem a Kézenfogva Alapítványnál dolgozni, de előtte már 2000 óta dolgoztam egy rehabilitációs intézetben. Mikor elkezdtem fogyatékos emberekkel dolgozni, úgy éreztem, hogy végre valami igazán hasznosat csinálok és nagy nyugalom fogott el.

Hogy látod, van nyitottság a cégek részéről arra, hogy fogyatékos és/vagy megváltozott munkaképességű munkavállalót foglalkoztassanak?
A motiváció minden esetben más, van például, hogy egy multinacionális vállalat azért keres meg minket, mert az anyacég nyomására nagyon fontos számukra a vállalati sokszínűség és elvárás, hogy legyen fogyatékos munkavállaló is a csapatban. A nagyobb cégek általában óvatosabbak, pl. az IBM ISSC-nél 3 évig tartott az együttműködés előkészítése. Viszont ez alatt az idő alatt mindent kiépítettek a segítségünkkel, mára teljes belső mentori hálózatuk van. Nekik nagyon pozitív visszajelzéseik vannak, csak egyet említek: 5 fogyatékos emberből 3-at felvettek dolgozni, míg korábban 200 önéletrajzból 1 embert tudtak kiválasztani az épek közül.

Miért fontosak a mentorok?
A fogyatékos embereknek sokkal több segítségre van szükségük, míg beilleszkednek egy vállalati struktúrába, ezért elengedhetetlen, hogy valaki mentorálja őket. Mi az alapítványnál biztosítjuk ezt, de az nagyon jó, ha valaki mellettük van a munkahelyen is, ha épp problémájuk támad.

Hogyan zajlik a fogyatékos emberek munkára való felkészítése?
Első lépésben egy képesség felmérést végzünk, hogy mindenki számára a lehető legjobban illő pozíciót tudjuk megtalálni. Ezt követi egy fejlesztési terv kidolgozása. Vannak klub foglalkozásaink is és mindenkinek saját mentora van, aki egyengeti az útját. Ez a mentorálás hivatalosan 3 hónapig tart, de nagyon nehéz ebben meghúzni a határt, mert az ügyfelek nagyon ragaszkodnak hozzánk. Azt gondolom, hogy a személyesség az egyik legnagyobb erősségünk, nagy varázsa van.
Egy esetet szeretnék kiemelni példaként arra, hogy mennyire fontos, hogy folyamatosan ügyfeleink mellett állunk. Volt egy egy 28 éves, középfokú végzettséggel rendelkező, angol-német nyelven kiválóan beszélő, erősen szorongó, Asperger szindrómás fiatalember ügyfelünk, akinek igen nehezére esett az emberi kapcsolatok kialakítása. A munkára felkészítő program segítségével sikerült elhelyezkednie a nyílt munkaerőpiacon, egy nemzetközi cégnél, magas fizetésért. Ezen a ponton mindenki úgy gondolná, hogy a történet itt, szép befejezéssel véget ér. Azonban ő úgy gondolta, hogy képtelen ellátni a feladatát, biztosan hibázni fog egyszer. Túl nagy volt neki a nyomás. Szívesebben dolgozott volna betanított munkásként, ez viszont azt jelentette volna, hogy fizetésének töredékért, egy képességeit igencsak alulmúló feladatkörbe kellett volna betanulnia. Folyamatos pszichológiai tanácsadásban részesült és a munkáltatójával is folyamatosan egyeztettünk. Így végül sikerült elérni, hogy olyan munkakört kapjon, amely egyszerűbb adminisztratív munka, ahol nem érzi magán a nyomást és szívesen jár dolgozni.

Fontos, hogy mindent komplexen kezeljünk és mindent megtegyünk azért, hogy ezek az emberek a munkaerő-piac valóban hasznos részévé válhassanak. Az alapítványunk összetettsége jó hátteret nyújt ehhez. Ha szükséges jogi tanácsadást, családterápiát, információs szolgáltatást tudunk nyújtani a klienseknek. A munka sokkal több, mint fizetés, szociális kapcsolatokról, megbecsülésről is szól. A fogyatékos emberek igenis akarnak és tudnak dolgozni, sokszor az épek állítanak nekik akadályokat ebben.

Az alapítvány 2009-től 401 fogyatékos embert vont be munkaerő-piaci programjába, ennek keretében 37 munkára felkészítő képzést tartott 157 fő részére. 66 érzékenyítő tréning zajlott munkáltatóknál és 144 munkavállalót sikerült elhelyezniük.

Szólj hozzá!