„Eltévedtetek? Segíthetek kimenni?”
Ezek a szavak egy moziban hangzottak el, amikor párom és én a helyünket kerestük. Két fehér bottal közlekedő ember a moziban? Kissé szürreális kép. Mit is keresnek? Az értetlenség látszott a hölgy arcán, aki segíteni próbált kimenni a moziból. Mintha csak eltévedtünk volna, és a kijáratot keresnénk. Pedig nem. Nos, a látássérültek is mehetnek moziba. Az óriás „képernyő nyújtotta látvány”, a minden irányból jövő hangok más élményt nyújtanak, mintha otthon néznénk meg egy filmet. Mondjuk az is igaz, hogy lassan de biztosan kiszorulunk a moziból, ha a 3D-s mozifilmekre gondolunk, vagy az egyre több feliratos filmre. Személy szerint sajnálom, hogy valószínűleg a pénzhiány miatt nem szinkronizálnak annyi filmet mostanság, mint régebben. Pedig én is felfigyelek néhány érdekesnek tűnő filmre, amiket szívesen megnéznék az ajánló alapján. Manapság a rajzfilmeken, animációs filmeken kívül alig-alig szinkronizálnak filmeket. Mozik is bezárnak. Ezt szintén sajnálom, mert a bevásárlóközpontokban található filmszínházak megközelíthetetlenségük, bonyolult elhelyezkedésük miatt számunkra nem elérhetőek. Inkább a kicsi, külön álló mozikat kedveltük, és viszonylag gyakran is jártunk.
Valóban olyan furcsa lenne ez egy látó ember számára? Nem tudják hová tenni, mit is keresünk egy ilyen helyen. Pedig a teljes látás és a teljes vakság között még sok állapot van.
Persze, kissé zavarba ejtő lehet a helyzet, de miért ne? Mondjuk volt néhány film, ami valódi csalódás volt számunkra. Sőt, moziünnepen is voltunk, ahol hajnalig néztük a legkülönfélébb filmeket. Persze ott is csak a csekély számú nem feliratos filmek jöhettek szóba, elsősorban.
Szóval kedves olvasó ne lepődjön meg kérem, ha maguk mellett esetleg egy fehér botos személy szórakozni kíván, és mozifilmre kíváncsi, csakúgy, mint bárki, mert a szórakozás univerzális.
Kaméleon