HTML

Támogasd munkákat!

Add adód 1%-át a KézenFogva Alapítványnak! Adószám: 18050495-2-43

További adományt az alábbi számlára utalhatsz: Bankszámla szám: 11991102-02135012

Rólunk

Azoknak segítünk, akik kérni sem tudnak. A fogyatékos emberek ügye a mi ügyünk! A KézenFogva Alapítvány 1993 óta küzd azért, hogy a fogyatékos emberek is egyenlő jogú tagjai legyenek a társadalmunknak.

Kézenfogva Alapítvány a Facebook-on

Történetek fogyatékos emberekkel, emberekről és emberekért

2012.11.02. 14:07 KezenFogva

Fogorvosi kaland

Címkék: segítség mindennapok down fogyatékos down szindróma fogyatékos ember downkór

Folytatjuk sorozatunkat a Down szindrómás kislányt nevelő család életéről. Köszönjük szépen, hogy engedélyt adtak a történetük közlésére.

Kitaláltam, hogy rendezni kéne Réka kusza fogsorát (fogai majdnem két sorban, mint a cápáknak) ezért bejelentkeztünk fogszabályzásra. Rendben be is ült a székbe, mindenki megnézhette a fogát, az orvos, az asszisztens, az adminisztrátor (már tartottam tőle, hogy a portást is behívatja…). Ügyes volt és pillanatok alatt levett mindenkit a lábáról a kedvességével. Azt mondta a doktor bácsi, hogy szépek és épek a fogai. Ez a fogmosási, ill. a fog-nem-mosási szokását és technikáját ismerve, maga a csoda.

Mivel azonban van 3 lyukas foga, azokat fogszabályzás előtt tömni kellene. A Drágám közölte, hogy "MA NEM". Jó, akkor mikor?- kérdezte doktor bácsi. "KEKK, PÉNKEK" -felelte a leányzó és leegyeztette az időt következő héten keddre. A szókincse az utóbbi időben bővült pont ezzel a két nappal. A többit ugyan nem tudja, de mindent meg tud szervezni erre a két napra, keddre és péntekre.

koszoru.JPG

A tömést bódításban terveztük megcsinálni, na az nem jött össze.

Egyszerűen nem hatott rá sem a nyugtató, sem a "kéjgáz"-ként elhíresült Nitrogén-Oxidul sem. Ráadásul olyan hisztit kavart, hogy ilyet még nem láttam. Sírt, csapkodott és simogatta, aki körülötte volt. (illetve csak simogatta volna, ha hagyja az undok doktor néni, aki mellesleg szerintem a „főludas” a hiszti-dologban). Simogatni olyankor szokott, ha azt szeretné, hogy ne haragudjunk rá…. Szegénykém azt gondolta azért kínozzák, mert haragszunk rá, rosszat tett vagy ilyesmi.

A szívem majd megszakadt! Én, a nagypofájú, anyaoroszlán, totál leblokkoltam, pedig tudtam, hogy nem maga a beavatkozás miatt cirkuszol, hanem a doktor néni miatt, akiből az empátia és a segítőkészség hiányzott. Egy szóval sem próbálta nyugtatni a pánikba esett gyerekemet. Csak ült karba tett kézzel, pleximaszkban, kesztyűben és csak pattogósan utasítgatott mindenkit, mint egy katonatiszt. A plexiálarcot is csak akkor vette le, mikor az aneszteziológus szólt neki, hogy amíg nem nyugszik meg Réka, ugyan vegye már le, mert láthatóan fél a gyerek a maszktól.

Eközben az asszisztens, az aneszteziológus a lelkét kitette, hogy vigasztalja a síró gyereket. De hiába. Teljes pánikban volt szegény.

Én meg csak arra tudtam gondolni, hogy oda a bizalom….. Az a bizalom, ami egyébként teljesen megvan Rékában a fehér köpenyesek iránt, hiszen eddig inkább csak jó élményei voltak, mindenhol kedvesen bántak vele és tényleg nem lehetett okunk panaszra. Eddig!

Ez a „kedves” doktor néni aztán betömte ugyan egy fogát, nagy harcok árán, majd közölte, hogy valószínűleg ez a tömés nem is sikerült, mert nem tudott rendesen dolgozni ezzel a gyerekkel. Legközelebb csak altatásban vállalja.

Én meg tudtam, hogy nem lesz legközelebb!

Megbeszéltük az aneszteziológussal, mivel ő is úgy látta, hogy a doktor néni nem tudott bánni a helyzettel és lelketlen is volt, hogy majd úgy alakítja az időbeosztást, hogy más kezelje Rékust. Azt is mondta, hogy mennyire kínos volt látnia mindezt, mert ő sem szólhatott, hát mégiscsak kolléga és máskor is együtt kell majd dolgoznia vele. De ő is úgy gondolja, hogy Rékát többet nem kezelheti!

Egy hét múlva újra mennünk kellett kezelésre a maradék lyukas fogak miatt. Hú, de aggódtam, az előző kezelőorvosnál tapasztaltak miatt.

És erre mi történt? Semmi! Semmi hiszti, semmi sírás.

Egy aranyos, fiatal doktor bácsink volt, aki fiatal kora dacára hihetetlen türelemmel rendelkezett. Aki inkább nekifogott a fúrásnak, tisztításnak, tömésnek hússzor, de mindent Réka kívánsága és tempója szerint tett. A Kisasszony kicsit, szerintem, vissza is élt a helyzettel, mert elég szépen pattogtatott mindenkit, akár orvos, akár asszisztens volt az illető. Ide álljon, oda nyúljon, lépjen hátrébb, pihenjünk. És minden kívánsága szerint zajlott. Ráadásul mindezt altató vagy nyugtató gáz és érzéstelenítés nélkül! Egy hős volt a lány!

Pánikot csak egyszer láttam az arcán, amikor még kint a folyosón, várakozás közben belefutottunk az előző kezelő "orvosába" (szerintem még orvosnak nevezni is túlzás), de miután mondtam neki, hogy nem nyúl hozzá, a közelébe sem engedem, megnyugodott és türelmesen várt tovább.

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kezemfogva.blog.hu/api/trackback/id/tr524885508

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dr. saint555 2012.11.03. 12:27:46

Én kérek elnézést a poszt írótól. Minden tiszteletem az övé,a beteg és nem magára hagyott gyermek miatt. De. Ugye nem tetszik komolyan gondolni, hogy egy fogtömés alatt egy pár éves gyerek fogja majd az egész SZTK rendelőt ugráltatni, a maga kis szerény világának kívánalmai szerint? Nálam jobban senki nem szereti ekézni az orvosokat ha megérdemlik, de itt szerintem nem feltétlenül az orvos volt a hibás. Nekem sem szimpatikus sok orvos, ahova sajnos rendszeresen járnom kell. De mivel ez nem kívánságműsor, amíg szakmailag korrekten végzik a munkájukat és nem veszélyeztetik az életem és/vagy az egészségem, addig ez nem releváns az ellátásom szempontjából. Visszatérve a kedves posztoló esetére, borítékolható, hogy a túlterhelt orvosnak sem volt éppen szimpatikus az ő debil gyereke. Mégis ellátta, gondolom a legjobb tudása szerint. Mint az író is megemlítette, még egyezkedni is hajlandó volt a gyermek érdekében. Mit szeretne még esetleg a kedves író? Kisvasutat, körhintát, és fáklyás felvonulást minden alkalommal, amikor a gyerekét orvoshoz viszi? Ehhhh. Tuti anyai ágon örökölhette a gyermek a defektust.

Intizar 2012.11.03. 13:03:25

@dr. saint555: Tájékozott és finom, jólelkű ember lehet ön. A Down-szindróma nem örökletes. A gyerekekkel dolgozó orvosoknak pedig kutya kötelességük volna tudni bánni a kölyökkel. Akkor is, ha downos.

patyikgabi 2012.11.05. 16:49:30

@dr. saint555: Na ezt az egész kommentet kikérem magamnak!!! A Kezemfogva blogját eddig nem igazán látogatták ennyire "majdénmegmondomatutitablogolónak" típusú emberek, nem is hiányoznak innen!!!
Általában nem vagyok érzékeny vadidegen emberek "paraszt" beszólásaira....Őket minősíti nem engem, vagy a családom....
Debil gyerek???? Ismeretlenül hogyan merészel minősíteni bárkit???? Ismeri talán a lányomat? Ja, hogy nem? Hát akkor???? És egyáltalán....Anyai ágú defektus? Köszönöm, eddig nem tudtam róla, hogy bárminemű defektusom lenne, örülök, hogy rávilágított.....
A posztról: ha figyelmesen olvasta volna, fröcsögés helyett, akkor azt is látta volna benne, hogy volt/van olyan fogorvos (és egyéb orvos), aki fáklyás felvonulás nélkül is tudja kezelni a gyerekemet. Nem az elvárásaim magasak, pusztán emberszámba szeretem ha veszik. És ezt öntől is elvárom!!!

Dorcic 2012.11.05. 17:02:04

@patyikgabi:
Gabi! Te pontosan tudod, ahogy mindannyian, hogy vannak ilyen emberek is... SAJNOS! Kivédhetetlen, hogy néha beléjük fussunk. Ahogy szoktam mondani: Mérd az eszéhez!!! (Fannianyu)

patyikgabi 2012.11.05. 18:25:28

@Dorcic: Tudom, tudom, és már le is higgadtam :-)
Régen, nagyon régen kaptam "direktbe" ilyen pofáncsapást....a stílus bántott (debil....), meg az is, hogy gyakorlatilag nem is olvasta el a bejegyzést, mert szó nem volt arról, hogy a drnő jól végezte a munkáját (legjobb tudása szerint), vagy hogy nekem lett volna magas az elvárásom, hogy ugráljon, ahogy a gyerek fütyül.....de már túl vagyok rajta ;) Lehet, hogy a kedves kommentelő is egy olyan kedves orvos, akinek nem szimpatikus a debil gyerek, hihihi....akkor meg miért olvasgatja ezt a blogot????

Lady Jessica 2012.11.05. 19:19:07

@dr. saint555: Javasolnék néhány égtájat amerre elhúzhatsz. A km-t 1.800-ban állapítom meg. Döbbenet mennyire kevés vagy. Olvasni tudsz, értelmezni nem, az EQ-d mínuszba tendál. Csá

Lady Jessica 2012.11.05. 19:21:24

@patyikgabi: Nekem meg ennyi kellett, h lehiggadjak. tsók
Lásd: amit a EQ mínusznak írtam.

patyikgabi 2012.11.06. 10:31:27

Ezt a kommentet, emailben kaptam, az illető nem akart egy komment kedvéért regisztrálni, de felhatalmazott, hogy bemásoljam....

A dr.saint555-re:

Én nem kérek elnézést ettől a szerény igényű és képességű hozzászólótól és a tiszteletem sem az övé... maximum a szánalmam. Sajnálom, hogy az ő szerény kis világában az a legnagyobb boldogság, hogy ekézheti az orvosokat és sokan nem szimpatikusak neki. (Nem az orvosokkal van gond, hanem némelyik emberrel és az lehet épp egy orvos is.) Viszont szerencsétlen dr.saint555 tűr mindent mindenkitől, mert nem kívánságműsor. Azt szokták mondani, hogy a bolondnak mindegy...vagy nevezzem debilnek? Rendszeresen járnia kell orvoshoz.Ó, talán a pszichiátriára?? Elmebaj?? Tuti örökölte a terheltséget. ( azt lehet, a Down szindrómát nem) Fájlalom, hogy nem tudnak szegényen segíteni, de csodára még az orvosok sem képesek. :) Így aztán marad neki a szerény (de nagyon szerény!!!) kis világa... Éljen abban és ne is "kommentelgessen" ki belőle, zárja magára!
Te pedig nyugodtan akarjál a Rékának kisvasutat, körhintát meg egyebeket szükség szerint,...mert van aki megérdemli. :)
Kiss Zsuzsa

Nyugodtan beteheted hozzászólásba a nevemmel is!

Puszi

Zs.

rjuli 2012.11.09. 13:02:50

dr. saint???
szentté csak halottat szoktak avatni. előtte még boldoggá. ez a kommentelő sosem volt/lesz boldog. így, hát szent még úgy sem.
és, h dr. lenne?
az aktuális nómenklatúrát sem ismeri. debil? miért nem mindjárt idióta? régen az is diagnózis volt. azt hiszi, ezzel árnyalta a kifejezést?
sni, tanulásban akadályozott, értelmileg akadályozott. és ezekben a kifejezésekben benne is van a lényeg, szakembernek sem kell lenni hozzá. sajátos igény, akadályozottság. az élet több/minden területén. az orvosnál is. amúgy egy "mezei" gyerek orvosi kezelésekor is elvárható az empátia. nyilván saját traumatikus élményei miatt kell, h megdögöljön a szomszéd tehene is. érzelmileg akadályozott.

Lilla Ramecz 2016.02.26. 03:23:27

Én már többször is elolvastam Patyik Gabi édesanya Rékáról szóló bejegyzéseit és nemcsak megindító írások de híven tükrözi Réka iránti szeretetét már úgy értem hogy minden egyes írásából szinte sugárzik a szeretet már ahogy ilyen szeretettel ír Down-szindrómás kislányáról. Az ilyen anyuka manapság igazi kincs és csak tiszteletet érdemel ő semmi mást. Magam is Down-os vagyok de csak azt tudom mondani hogy ez az anyuka tiszteletet érdemel. Kedves Gabi ismeretlenül is szeretettel üdvözlöm és puszilom Rékát és sok szeretettel gratulálok hozzá!