HTML

Támogasd munkákat!

Add adód 1%-át a KézenFogva Alapítványnak! Adószám: 18050495-2-43

További adományt az alábbi számlára utalhatsz: Bankszámla szám: 11991102-02135012

Rólunk

Azoknak segítünk, akik kérni sem tudnak. A fogyatékos emberek ügye a mi ügyünk! A KézenFogva Alapítvány 1993 óta küzd azért, hogy a fogyatékos emberek is egyenlő jogú tagjai legyenek a társadalmunknak.

Kézenfogva Alapítvány a Facebook-on

Történetek fogyatékos emberekkel, emberekről és emberekért

2016.03.08. 11:18 K+F

„Fogyatékosak. Kevesebbet érnek a közösség számára.” – Valóban?

Február elején készítettünk egy online kutatást a közösségi médiában (Facebook, blogok, Twitter, kommentelhető cikkekre született reakciók stb.). Azt szerettük volna megtudni, hogy a közösségi média felhasználók körében milyen kép él a fogyatékosságról, illetve a fogyatékos emberekről. Az eredményekről született első blog bejegyzésünket itt találjátok.
A kutatásból kiderült az is, hogy bár a többség pozitívan áll hozzá a fogyatékos emberekhez, az elutasítók aránya így is megdöbbentően sok. A releváns bejegyzések ötöde negatív!

bakamo_kutatas_tamogat-elutasit.png

Bátran kijelenthetjük, hogy az ellenségesség az ismeret hiányából fakad. Azok írják a leginkább negatív bejegyzéseket, akiknek nincs valódi élményük fogyatékosok emberekkel. Megjelenik egyfajta idegenkedés is, sokan aktívan igyekeznek távol tartani magukat a fogyatékos emberektől és magától a témától is. Álljon itt egy idézet, mely minden magyarázatnál többet mond:
„Fogyatékosak. Kevesebbet érnek a közösség számára. Akkor is így van, ha ez nekik fáj. Nem kell a vakokat sem elvinni hegyet mászni.... vannak, akik rászedik őket és bebeszélik, hogy ő egy ugyanolyan ember, mint más. De ez nem igaz. Hazugság."

A közvetetten érintettek jellemzően sajnálatot vagy tiszteletet éreznek a fogyatékos emberek, illetve családjaik irányában, de nem jutnak el odáig, hogy cselekedjenek is az ügy érdekében. Előfordul, hogy érzelmileg megérinti őket egy-egy történet vagy élmény, és egy rövid ideig még foglalkoztatja is a gondolataikat. Megszólalásaikból azonban kiderül, hogy úgy érzik, ez nem az ő problémájuk, nem ösztönzi őket aktivitásra, segítségre. Legfeljebb az elfogadást tűzik ki maguk elé célként.
„Van pár házzal mellettünk egy nő, gyerekét szokta babakocsiban tologatni, de a gyerek, háááát ilyen kb. 8-10 éves lehet. Mindig beleborzongunk asszonnyal, hogy mennyi lelki erő kellhet ahhoz, hogy ezt valaki végigcsinálja egy életen át.”

Ugyanakkor a jobban involvált felhasználók kifejezték, hogy az „átlagember” által kimutatott sajnálat kevés, és visszafelé sül el. Fogyatékos emberekkel való személyes találkozások, élmények elősegítik azt, hogy valódi elfogadás alakuljon ki az emberekben.
„Fogyatékos gyerekeket kísértem kirándulni és egy szinte vak (!) kis srác elkérte a gépemet. A képek nagy része egészen rendben volt.”

Korábbi blog bejegyzésünkből kiderült, hogy gyakorlatilag nem téma a fogyatékosság a közösségi médiában, most pedig azt láthatjuk, hogy ha beszélnek is róla, akkor nagy számban elutasító, negatív hangnemben. Szeretnénk ezen a hozzáálláson változtatni, évek óta dolgozunk ezen, közvélemény-formáló kampányokat és tájékoztató programokat szervezünk. De egyedül nem megy, állj mellénk! Ha mással nem, azzal, hogy megosztod ezt a blog bejegyzést, hagy lássa minél több ember, hogyan gondolkodnak nagyon sokan a fogyatékosságról!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kezemfogva.blog.hu/api/trackback/id/tr838453938

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.