HTML

Támogasd munkákat!

Add adód 1%-át a KézenFogva Alapítványnak! Adószám: 18050495-2-43

További adományt az alábbi számlára utalhatsz: Bankszámla szám: 11991102-02135012

Rólunk

Azoknak segítünk, akik kérni sem tudnak. A fogyatékos emberek ügye a mi ügyünk! A KézenFogva Alapítvány 1993 óta küzd azért, hogy a fogyatékos emberek is egyenlő jogú tagjai legyenek a társadalmunknak.

Kézenfogva Alapítvány a Facebook-on

Történetek fogyatékos emberekkel, emberekről és emberekért

2016.04.05. 11:31 K+F

Végre otthon

Címkék: család mindennapok életképek down fogyatékos fogyatékosság down szindróma fogyatékos ember downkór

Öt nap után végre hazamehettünk a kórházból, apa, nagyi és a tesók vártak az újszülött osztály ajtajában. Kis lakásban laktunk, nem volt egyszerű, a sok ruha és játék alig fért el. Meg kellett tennünk a nagy lépést, nem volt mese, új lakást kellett keresnünk. Ahogy hazaértem a kórházból, beadtam elektronikusan a felvételi jelentkezésem a Bárczira, mert gondoltam, hogy nem lesz egyszerű lejárni Kaposvárra. Éjjel intéztem a felvételit, házakat és lakásokat kerestem interneten, nappal a gyerekekkel voltam elfoglalva. Középső gyermekünk az első fél évben otthon volt velünk, próbáltuk óvni Matykót, mert két testvértől sok lett volna a sok betegség. A nagylányom iskolás, nála nem volt kérdés, hogy megy vagy nem. Hamar belerázódtunk az életbe és elkezdtük élni hétköznapjainkat, ami elég mozgalmas volt, főleg az elején.

10993504_935556543142424_3885968261755122164_o.jpg

Az első időszak a vizsgálatokról szólt. Kardiológiára jártunk az elején kéthetente, majd egyre ritkábban. Bejelentkeztünk a Down-ambulanciára, ahol Ambrus doktor úr várja nagy-nagy szeretettel a mi gyerkőceinket. A neurológián Felkai doktornő szeretgette Matyinkat. Az első vizsgálaton megerősítette a megérzésem, miszerint nagyon jól fejleszthető, jó képességű gyerek. El fogja érni, hogy megtanul írni-olvasni és számolni és szakmát fog szerezni, ha mi foglalkozunk vele. Nekünk ez épp elég, hiszen az emberek nagy része pont ennyit ér el az életben és ezzel boldogan él. Nem kell mindenkinek tudósnak lenni, mert akkor nem lesz, aki kiszolgáljon az étteremben, aki a kertünket gondozza és még sorolhatnám. Nem orvost, ügyvédet, mérnököt nevelek, hanem gyermeket. Olyan gyermeket, aki majd a képességeinek megfelelően boldogul és az nekem tökéletes lesz, amit ő fog választani. Ahogy már említettem, ő lehet az egyik kis csavar a gépezetben, ezért mi mindent megteszünk, rajtunk aztán ne múljon. Vizsgálatról-vizsgálatra, felmérésről felmérésre mentünk, ami egyre ritkult egy idő után. Olyannyira erős a védőháló a Down-szindromás gyermekek felé, hogy teljesen burokban éltünk. Mindenhol méltó fogadtatásban részesültünk és szeretettel láttak minket.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kezemfogva.blog.hu/api/trackback/id/tr678552590

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tralalala 2016.04.05. 16:45:40

Huh, irigylem a lelkierőtöket, ezt gúny nélkül mondom. Sok kitartást a kicsihez, biztosan sok örömöt fog okozni!

M.anyu 2016.04.19. 20:42:08

@tralalala: Köszönöm! :) Nagyon sok örömet szerez nekünk, valóban. :) Vicces, vidám, kedves, temperamentumos, nagyon kivételes kis babóca. :) Majd ha lesz időm, megosztok egy videót, ahol látszik, hogy játszik a testvérekkel. :) Nagyon akar, megy, törekszik, motivációja nagyon erős :) Benne akar lenni a játékban, kommunikálni akar, már nagyon várom, hogy beszéljen, mert nagyon sok mondanivalója van :) Folyton próbál rávezetni minket, hogy megértsük, mit szeretne :) Persze, ezt így nem lehet érteni... de akik ismerik őt, mindenki azt mondja, hogy soha nem gondolta volna, hogy így néz ki egy Down-szindrómás kisbaba. Bevallom, én sem... :)