Szeretnénk bemutatni nektek öt nagyszerű embert, a következő öt hét során. Velük együtt dolgozunk, ismerőseink, barátaink és szeretnénk, ha ti is megismernétek őket.
Elsősorban küldetéssel és elköteleződéssel dolgozom
Már gyerekkoromban is mindig kiálltam az igazság, de különösen azok mellett, akik nem tudnak az igazukért kiállni.
dr. Palkó Gábor Ferenc vagyok, jogász. Jelenleg a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóságnál dolgozom. Az egyetemi éveim alatt dolgoztam ügyvédi irodában, önkormányzatnál, de még a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnál is. Bárhol is dolgoztam, mindig is szerettem a munkámat, és a munkával járó megannyi kihívást.
Mivel még viszonylag fiatal vagyok, saját családdal még nem büszkélkedhetem, de úgy vélem, ez néhány éven belül meg fog változni, hála az én csodálatos páromnak.
Az egyik legfőbb hobbim a különböző járművek szimulációja, így nagyon szeretek virtuálisan repülni, illetve vasúti járművet vezetni. Ezen kívül sok időt töltök a barátaimmal, nagyon sokat szoktunk velük társasjátékozni, vagy RPG-zni. Imádok mozogni is, főleg focizni, és kerékpározni.
Az egyetemi éveim alatt több versenyen is részt vettem, amelyen elért eredményekből kettőre vagyok nagyon büszke. Az egyik az ELTE perbeszédversenye, ahol 3. lettem ügyész kategóriában, míg a másik az Országos Tudományos Diákköri Konferencia, ahol dolgozatommal 2. helyezést értem el büntető-eljárásjog kategóriában.
A szakterületemhez kapcsolódó jogi ügyekben szívesen segítek családtagjaimnak, barátoknak, bárkinek, aki megkeres.
Mivel Asperger-szindrómával élek teljes életet a társadalomban, úgy vélem, hogy az ehhez szükséges ismereteket, tudást és tapasztalataimat meg kell osztanom azokkal, akik arra vágynak, hogy ők is teljes életet éljenek fogyatékos emberként. Rendszeresen tartok előadásokat, tréningeket tapasztalati szakértőként autistákkal foglalkozó szakembereknek, illetve leendő szakembereknek.
Fontosnak tartom a társadalmi szemléletmód változtatását is. Mivel rajtam elsőre nem látszik a fogyatékosság, sokan úgy tudják meg rólam, hogy én mondom el nekik. Ilyenkor sokak első válasza az, hogy „szerintem te nem is vagy az, csak félrediagnosztizáltak”. Úgy vélem, hogy az ilyen jelenségek miatt fontos azt a személetet meghonosítani, hogy nem csak olyan fogyatékossága lehet egy embernek, amely elsőre is szembeötlik. A másik jellemző kérdés, hogy „mi a szuperképességed?”. Nem minden aspergeresnek van kiemelkedő részképessége, és azt kell mondanom, hogy elég tolakodó is az ilyen kérdés. Olyan, mint ha azt kérdezném tőled az első találkozásunk után, hogy hány fekvőtámaszt tudsz csinálni? Ugye, hogy mennyire furcsa ez neked is?
Ha egy Asperger szindrómással beszélsz, akkor néhány dologra figyelj:
• Mondd meg, ha a szavaid nem komolyak: A legtöbbünk szereti a humort, az iróniát, de néhány helyzetben képtelenek vagyunk megállapítani, hogy éppen komolyan mondasz-e valamit, vagy viccelsz. Ha azt látod rajtunk, hogy elbizonytalanodtunk, mondd meg, hogy vicceltél. Hidd el, mi is nevetni fogunk.
• Légy egyértelmű: Vannak a nyelvünkben szavak, amelyek olyanok, mintha információértékűek lennének, pedig nem azok, és ezek bizonytalansága szorongást okoz. Ilyen szavak a majd, közel, mindjárt, hamarosan. Ha azt mondom neked, hogy közel vagyunk, és hamarosan megérkezünk, az lehet 1 perc, de akár még egy fél óra is a beszélő szubjektumához képest.
• Légy pontos: Ha valamit kérsz tőlünk, akkor sokszor nem elég feltételezned, hogy ugyanazt fogjuk érteni a „csináld meg”, „írd meg” és „intézd el” kifejezések alatt. Nem biztos, hogy részletről-részletre el kell magyaráznod mindent, de valószínűleg néhány támpontra szükség lesz.
Hogyan segíthetsz még:
• Ne variálj: Nagyon szeretjük az állandóságot, a változatlanságot. Persze néha a változás nem rossz, vagy szükséges rossz, de ilyenkor is légy fokozatos.
• Ne terhelj túl: Sokunk képes rendkívül odaadóan segíteni mindenben, amiben megkérnek bennünket, ami jó. Az már kevésbé jó, hogy emiatt sokszor annyira sokat vállalunk másokért, hogy a saját dolgainkra sem jut idő.
• Ami a LEGFONTOSABB: Kezelj emberként. Én elsősorban nem fogyatékos személy vagyok. Én a barátod, ismerősöd, rokonod, beosztottad, főnököd, szomszédod, sporttársad, stb... vagyok, aki egyébként még fogyatékossággal is él. Ne tekintsd a fogyatékosságot elsődleges személyiségnek. Ugyanolyan ember vagyok, mint te, vágyakkal, félelmekkel, érzésekkel. Én is tisztelem ezt benned, de Tőled is elvárom ugyanezt.