Folytatjuk sorozatunkat a Down szindrómás kislányt nevelő család életéről. Köszönjük szépen, hogy engedélyt adtak a történetük közlésére.

Réka lány PaDöDö rajongó. Kitartóan és régóta. Személyes kapcsolata is van a lányokkal, Mariannal és Györgyivel, mióta egyszer (hála egy tévéműsornak, a Sztár a háználnak) nálunk töltött a két énekes három napot…..

Azóta, ha lehet egyáltalán fokozni, még komolyabban veszi a leányzó a rajongást. Ha időnk/kedvünk/energiánk/és a távolság engedi, járunk koncertekre. És időnként telefonon is beszélünk.

Koncertekre menet mindig megbeszéljük a "szabályokat": színpadra csak akkor mehet fel, ha a lányok szólnak, mikrofonba obégatás nincs, nem uralja el a színpadot, fehér gatyában nem fetreng a lányok mellett a színpad szélén, nem iszik bele mások üvegébe, nem veszi át az uralmat a színpadon, ilyesmik....

Persze, amint meglátja a lányokat, elmegy az ész....teljesen.... Komolyan, ha nem tartanék a gyerekvédelmisektől, időnként agyonverném :-) És minden egyes alkalommal ez van, és én minden egyes alkalommal megfogadom, hogy nem viszem többet padödögni…. Aztán mi történik? Megyünk. Persze.
Persze ezekhez a „Réka a színpadon, anya a kínpadon produkcióhoz" minden alkalommal kell a PaDöDö-k lelkes asszisztálása is.

Esküszöm, a csajok élvezik, ahogy a kukagyerekem vartyog a színpadon, én meg agyvérzés közeli állapotba kerülök tőle… Most komolyan, ez az én lökött kölköm miért nem fogja fel, hogy nem tud énekelni??? Mitől van az a kényszerképzete, hogy tud beszélni és tudja a dallamot, és olyan szinten, hogy az színpadképes??? De ha próbálok vele erről beszélni, elhajt, és lezárja a témát gyorsan. Ő tud, és kész...
Próbáltam a táncra fókuszáltatni, mert az legalább megy... a legtöbb koreográfiát kívülről fújja (na ja, amennyit a kazettát nézi!) és jól is csinálja....csak az az istenverte mikrofon..... csak az ne lenne :)

A koncert menete általában az, hogy Mari és Györgyi bemutatják az "új táncosukat" és aztán felhívják a színpadra és a műsor végéig ott is marad. Végigtáncolja az egész bulit. A táncosok olyan helyesek mindig vele, abszolút bevonják a koreográfiákba. Néha még énekel is, ami szörnyű, de általában odaadják neki a mikrofont. Pedig mindig kérem: „Édes Györgyikém énekelni nem szabad hagyni! Beszélni sem tud és attól nincs szörnyűbb, mint mikor a kukagyerek énekel."

Nagyfiam megjegyzése, ha velünk van: "úúúú, de égő, szedd már le a színpadról, anya..."

Hazafelé sem jobb a helyzet (odafelé még a várakozástól van extázisban, visszafelé már az élménytől), és nem is hajlandó másról beszélni....  Napokig még ezt hallgatjuk: "padödö, Moika, lánok, Mata, Gyögyi, stb" Hát ez van, ha rajongó a gyerek. Még mindig jobb a helyzet nálunk, mint a barátnőméknél, ahol annyira volt (van?) Jimmy-rajongó a gyerek, hogy egy Magyarország-Olaszország autóút alatt csak Jimmyt hallgathatott az egész család. Celine Diont csak egy félórára, őt is csak azért, mert bemagyarázták Sominak, hogy Celine Dion Jimmy felesége. :) No, akkor már inkább PaDöDö!