Folytatjuk sorozatunkat, amelyben bemutatunk nektek öt nagyszerű embert. Velük együtt dolgozunk, ismerőseink, barátaink és szeretnénk, ha ti is megismernétek őket.

Elsősorban diák

Sziasztok! A nevem Ujpál Dalma, a családomnak és barátaimnak csak Dindi.

Hamarosan nyolc éves leszek, és iskolába járok. Mégpedig szuper iskolába, a Mozgásjavító Általános Iskola 2/b osztályába. Tanulmányaimat már hat évesen elkezdtem, óvodám ajánlására. Azóta is kitűnő tanuló vagyok, nagyon jól teljesítek, családom nagy örömére.

Csodás családban élek, édesapámmal, édesanyámmal és a kutyusainkkal. Imádom őket. Sok időt töltünk együtt, érdekes programokra járunk, és rengeteget játszunk. Természetesen a barátaimat is nagyon szeretem, az osztálytársaimat is, mert olyan sok vicces dolgot tudunk kitalálni. Szeretek gyerek lenni! Szeretem az életem!

2016-ban megismerkedtem a boccia parasporttal, és azóta nagyon megszerettem. Azt mondják, hogy nagyon tehetséges vagyok benne, és nemrég junior korosztályban 3. helyezettek lettünk a Mozgásjavító Kupán.

Nagyon büszke vagyok rá, hogy 2017-től a KézenFogva Alapítvány munkáját segítem DJ Dominique-al, mert olyan jó, amikor sérült embereknek segíthetünk….

Szeretnék sok embernek segíteni, és nagyon sok állatnak is. Ha nagy leszek, kisállat hotelt fogok vezetni, ahová befogadok majd minden kóbor kis árvát.

Én mozgássérült vagyok és elektromos kerekesszékkel közlekedem, mert nem tudok járni.

Abban tudsz nekem segíteni, ha nem úgy tekintesz rám, mint egy csodabogárra, hanem mosolyogsz, és ha kicsit odafigyelsz rám, mert én szemmagasság alatt tudok csak haladni, és kedvesen egy picit továbblépsz, ha éppen nem tudok elmenni melletted.

Folytatjuk sorozatunkat, amelyben bemutatunk nektek öt nagyszerű embert. Velük együtt dolgozunk, ismerőseink, barátaink és szeretnénk, ha ti is megismernétek őket.

Elsősorban büszke vagyok a munkámra

Zatykó Márk vagyok, de szólítsanak nyugodtan Márkónak, mert azt szeretem. A rokonaim és barátaim is így hívnak.

1991-ben születtem, most 25 éves vagyok. A Montágh Imre Szakiskolában szövést tanultam és agyagmunkákat is. Egy áruházban dolgozom a pékségben. Sokféle munkát végzek ott, kenyeret szeletelek és csomagolok, panírmorzsát is csomagolok, és ha megsültek a zsemlék, kiflik, akkor kiviszem a vásárlótérbe egy gurulós kocsin és beöntőm a tárolóba. Már két és fél éve dolgozom itt, s megszoktam a munkába járást és a munkát is. Hétvégéimet a szüleimmel töltöm, Mamáékkal, vagy Papáékkal. Több tesóm is van, szoktunk játszani. Mivel 4 órát dolgozom naponta, így munka után még van sok időm, a Napraforgó klubba szoktam járni, ahol sokféle foglalkozásunk van. Szeretek oda járni. Hetente kétszer járok kosarazni a Hársfa Sportegyesületbe. Az is nagyon jó, csak messze van a tornaterem, ahol az edzések vannak, ezért sokat kell utaznom. Szeretem a sportokat, tévében is, néha elmegyünk Apával focimeccsre is☺ A kosárcsapattal szoktunk versenyekre is járni. Judit a szerelmem már rég óta, a klubban néha találkozunk és szoktunk menni moziba is együtt, vagy átjön hozzánk. Szeretnék majd összeköltözni Judittal, és vele élni.

A munkát a KézenFogva Alapítvány segítségével találtuk meg, de előtte is próbálkoztunk már. Voltam kertészetben is segédmunkás, meg más munkákat is kipróbáltam. Az Alapítványnál egy képzésen vettem részt, ahol több munkahelyen is dolgoztunk egy keveset. Volt egy faipari cég, ahol egy csomó ablakot én pucoltam meg, legalább harmincat! Össze is haverkodtunk a csoporttársakkal, azóta is szoktunk találkozni, szülinapi bulit tartani, meg ilyenek…"

Én egy vagány srácnak tartom magam, szeretem a stílusomat,”profi” kosaras vagyok, remélem külföldre is eljutok a csapattal valamikor. :)

„Szeretném, ha kedvesen és szépen szólnának hozzám az emberek, ne szóljanak meg, ha lassabb vagyok náluk”.

Folytatjuk sorozatunkat, amelyben bemutatunk nektek öt nagyszerű embert. Velük együtt dolgozunk, ismerőseink, barátaink és szeretnénk, ha ti is megismernétek őket.

Elsősorban sikeres embernek tartom magam, aki megoldja problémáit

Okleveles közgazdász és informatikus vagyok.

20 éven keresztül a Központi Fizikai Kutatóintézet különböző egységeiben dolgoztam közgazdászként, informatikusként, végül egy kutatócsoport tagjaként szoftverfejlesztőként. Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem informatikus munkatársa vagyok.

Rozemberczki Zoltánnak hívnak.

Feleségemmel 3 felnőtt gyerekünk van, mindegyikőjükre nagyon büszke vagyok.

Imádom az internetet, mert demokratikus, könnyen tarthatok kapcsolatot, gyorsan szerezhetek információt.

Szeretek olvasni, kertészkedni, sétálni, tandemezni, úszni, evezni, barlangászni, zenét hallgatni.

Örülök, hogy megismerhettem a szoftverfejlesztés sok féle oldalát, sok programomat gyakorlatban is használták.

12 éves koromban elveszítettem a látásom focizás közben. A vakság természetes állapota az emberiség kb. 1 ezrelékének.

A vak emberek különleges korszakban élnek most, mert a beszélőszoftverek segítségével rengeteg információt, lehetőséget érhetnek el.

Mit nem kellene naponta megkérdezni tőlem?
1. A metró végállomásán, hogy melyik irányba szeretnék menni?
2. A kapunktól 10 méterre, hogy hazatalálok e, miközben megérkeztem a város másik végétől.
3. Meg lehet gyógyítani a szemem? (Persze, csak nincs időm orvoshoz menni! : - ))
4. Emlékszem a színekre, ismerőseim arcára? – Nem, a látás elvesztés együtt jár az összes emlék elvesztésével is!
5. Be tudom kötni a cipőm?
6. Tud állni?
7. Miért nincs vakvezető kutyája?

 

Mit érdemes megfontolni?
1. Egy vak ember csak abban különbözik tőled, hogy nem lát.
2. Azért is fontos a vak emberek elfogadása, mert ha valamilyen módon érintett leszel, akkor könnyebben fogsz boldogulni.
3. Ha vak embereket érintő dolgaid vannak, közvetlenül velük vedd fel a kapcsolatot.
4. Ha szemben állva egy vak embert szavakkal irányítasz, soha ne feledd el, hogy ami Neked balra, az Neki jobbra van!
5. Ha megszólítasz egy vak embert, a karja megérintésével jelezheted, hogy hozzábeszélsz.
6. Vak emberekre is mindig nézz rá, amikor velük beszélsz.
7. Ha véletlenül nekivezeted valaminek, ne aggódj, ez naponta többször megtörténik vele, nem esik kétségbe ezért.
8. Azért fontos a vak emberek érvényesülésének, önrendelkezésének, önállóságának a támogatása, mert ha nem válnak munkaképes állampolgárrá, akkor az adódból tartják el Őket, s ezt magadnak köszönheted az elutasító magatartásod miatt.

Folytatjuk sorozatunkat, amelyben bemutatunk nektek öt nagyszerű embert. Velük együtt dolgozunk, ismerőseink, barátaink és szeretnénk, ha ti is megismernétek őket.

Elsősorban kutatótanár

Gyermekkori álmomat sikerült megvalósítanom azzal, hogy tanár lettem. Az életem folyton a változásról szól…

Farkas Norbert vagyok.

Az Oktatási Hivatal Köznevelési Információs Rendszer osztályán ügyviteli munkatársaként dolgozom. Okleveles neveléstudomány mesterszakos bölcsész vagyok intézményfejlesztés szakirányon végeztem, okleveles pedagógiatanár, ezen kívül számviteli szakügyintéző végzettségem is van, hitel-, ingatlan- és szobaközvetítéssel is foglalkozom.

Férj vagyok, a Margitsziget FC csapat tagja.

Szabadidőmben szívesen focizok, könyvtárba és kirándulni járok, országjárásokon a kéktúra útvonalait kedvelem a legjobban (összesen 1160km).

Egyéb tevékenységeim, szerepeim, amelyekre büszke vagyok:

• Neveléskutató (Durkó Mátyás Emlékkonferencia - Felsőoktatás kutatása szekció),
• Tapasztalati szakértő (Felsőoktatás fogyatékosügyi koordinátorai számára – FSZK),
• Önkéntes kísérőtanár az Erzsébet Tábor programban,
• Csoportfejlesztő önkéntes (Hallássérült hallgatók a felsőoktatásban) - Érzékenyítő Program,
• Exchange Ability nagykövet (angol nyelvű konferencia előadó),
• óvodapedagógus önkéntes (Európai Önkéntes Szolgálat, European Voluntary Service – EVS),

III. helyezett voltam mell- és hátúszás kategóriában (Eötvös Loránd Tudományegyetem képviseletében) a Sérült Hallgatók Nemzetközi Úszóversenyén 2012-ben.

Hallássérült vagyok, mély hangoknál nagyothalló, magas hangoknál siket.

 

Azzal tudsz nekem segíteni, ha felém fordulva beszélsz és szívesen megismétled a releváns információkat, ha nem értem.

Szeretnénk bemutatni nektek öt nagyszerű embert, a következő öt hét során. Velük együtt dolgozunk, ismerőseink, barátaink és szeretnénk, ha ti is megismernétek őket.

Elsősorban küldetéssel és elköteleződéssel dolgozom

Már gyerekkoromban is mindig kiálltam az igazság, de különösen azok mellett, akik nem tudnak az igazukért kiállni.
dr. Palkó Gábor Ferenc vagyok, jogász. Jelenleg a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóságnál dolgozom. Az egyetemi éveim alatt dolgoztam ügyvédi irodában, önkormányzatnál, de még a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnál is. Bárhol is dolgoztam, mindig is szerettem a munkámat, és a munkával járó megannyi kihívást. 

Mivel még viszonylag fiatal vagyok, saját családdal még nem büszkélkedhetem, de úgy vélem, ez néhány éven belül meg fog változni, hála az én csodálatos páromnak.

Az egyik legfőbb hobbim a különböző járművek szimulációja, így nagyon szeretek virtuálisan repülni, illetve vasúti járművet vezetni. Ezen kívül sok időt töltök a barátaimmal, nagyon sokat szoktunk velük társasjátékozni, vagy RPG-zni. Imádok mozogni is, főleg focizni, és kerékpározni.

Az egyetemi éveim alatt több versenyen is részt vettem, amelyen elért eredményekből kettőre vagyok nagyon büszke. Az egyik az ELTE perbeszédversenye, ahol 3. lettem ügyész kategóriában, míg a másik az Országos Tudományos Diákköri Konferencia, ahol dolgozatommal 2. helyezést értem el büntető-eljárásjog kategóriában.

A szakterületemhez kapcsolódó jogi ügyekben szívesen segítek családtagjaimnak, barátoknak, bárkinek, aki megkeres.

Mivel Asperger-szindrómával élek teljes életet a társadalomban, úgy vélem, hogy az ehhez szükséges ismereteket, tudást és tapasztalataimat meg kell osztanom azokkal, akik arra vágynak, hogy ők is teljes életet éljenek fogyatékos emberként. Rendszeresen tartok előadásokat, tréningeket tapasztalati szakértőként autistákkal foglalkozó szakembereknek, illetve leendő szakembereknek.

Fontosnak tartom a társadalmi szemléletmód változtatását is. Mivel rajtam elsőre nem látszik a fogyatékosság, sokan úgy tudják meg rólam, hogy én mondom el nekik. Ilyenkor sokak első válasza az, hogy „szerintem te nem is vagy az, csak félrediagnosztizáltak”. Úgy vélem, hogy az ilyen jelenségek miatt fontos azt a személetet meghonosítani, hogy nem csak olyan fogyatékossága lehet egy embernek, amely elsőre is szembeötlik. A másik jellemző kérdés, hogy „mi a szuperképességed?”. Nem minden aspergeresnek van kiemelkedő részképessége, és azt kell mondanom, hogy elég tolakodó is az ilyen kérdés. Olyan, mint ha azt kérdezném tőled az első találkozásunk után, hogy hány fekvőtámaszt tudsz csinálni? Ugye, hogy mennyire furcsa ez neked is?

Ha egy Asperger szindrómással beszélsz, akkor néhány dologra figyelj:
• Mondd meg, ha a szavaid nem komolyak: A legtöbbünk szereti a humort, az iróniát, de néhány helyzetben képtelenek vagyunk megállapítani, hogy éppen komolyan mondasz-e valamit, vagy viccelsz. Ha azt látod rajtunk, hogy elbizonytalanodtunk, mondd meg, hogy vicceltél. Hidd el, mi is nevetni fogunk.
• Légy egyértelmű: Vannak a nyelvünkben szavak, amelyek olyanok, mintha információértékűek lennének, pedig nem azok, és ezek bizonytalansága szorongást okoz. Ilyen szavak a majd, közel, mindjárt, hamarosan. Ha azt mondom neked, hogy közel vagyunk, és hamarosan megérkezünk, az lehet 1 perc, de akár még egy fél óra is a beszélő szubjektumához képest.
• Légy pontos: Ha valamit kérsz tőlünk, akkor sokszor nem elég feltételezned, hogy ugyanazt fogjuk érteni a „csináld meg”, „írd meg” és „intézd el” kifejezések alatt. Nem biztos, hogy részletről-részletre el kell magyaráznod mindent, de valószínűleg néhány támpontra szükség lesz.

Hogyan segíthetsz még:
• Ne variálj: Nagyon szeretjük az állandóságot, a változatlanságot. Persze néha a változás nem rossz, vagy szükséges rossz, de ilyenkor is légy fokozatos. 
• Ne terhelj túl: Sokunk képes rendkívül odaadóan segíteni mindenben, amiben megkérnek bennünket, ami jó. Az már kevésbé jó, hogy emiatt sokszor annyira sokat vállalunk másokért, hogy a saját dolgainkra sem jut idő.
• Ami a LEGFONTOSABB: Kezelj emberként. Én elsősorban nem fogyatékos személy vagyok. Én a barátod, ismerősöd, rokonod, beosztottad, főnököd, szomszédod, sporttársad, stb... vagyok, aki egyébként még fogyatékossággal is él. Ne tekintsd a fogyatékosságot elsődleges személyiségnek. Ugyanolyan ember vagyok, mint te, vágyakkal, félelmekkel, érzésekkel. Én is tisztelem ezt benned, de Tőled is elvárom ugyanezt. 

Mit jelent a családi életciklus és milyen sajátosságai vannak fogyatékos gyermeket nevelő családoknál?

Az egyéni fejlődésünk, a párkapcsolati fejlődésünk és a családunk fejlődése is fejlődési szakaszokra osztható. A különböző életszakaszoknak más-más feladataik vannak. Minden egyes szakasznak van egy fejlődési feladata, amit be kell teljesíteni. Ez nehéz, sokszor megterhelő tanulási folyamat az egyén, de akár a család számára is. A szakaszoknak azért van jelentősége, mert ilyenkor bizonyos időre krízisbe kerülünk és új megoldási módokat, új szerepeket kell kialakítanunk. A családi életciklusok során keletkező krízisek a fejlődés természetes velejárói, amelyeket azonban hirtelen, váratlan, előre nem látható krízisek (mint a munkahely elvesztése, a fogyatékossággal való szembesülés, betegségek megjelenése, stb.) elmélyíthetnek. Néha elakadunk a megoldáshoz vezető úton, rossz megoldásmódok alakulhatnak ki, és rögzülhetnek hosszú távra. A családterápia segíthet visszanyerni a fejlődéshez szükséges rugalmasságot, új megoldásmódokat keresni, megvalósítani.

Milyen fejlődési feladatok jelennek meg a különböző életciklusokban a fogyatékos gyermeket nevelő családokban?

Előző blogbejegyzésünkben már áttekintettük a születés-kisgyermekkor-iskolás kor rejtelmeit, most haladunk tovább az időben.

Serdülőkor

A serdülőkor átmenetet képez a gyermekkor és a fiatal felnőttkor között. A serdülőkorba lépő gyermek legfontosabb életfeladata saját identitásának megtalálása, amely a szülőktől való függetlenedés, érzelmi leválás útján tud megvalósulni. A család egészét érintő, családi életciklus feladata a felnövekvő fiatal támogatása, a különböző felnőtt szerepek kipróbálásához számára szükséges szabadság biztosítása, a gyermekkorra korábban jellemző, többnyire szilárd, védelmező határok rugalmasabbá tétele. A fogyatékos gyermeket nevelő családok esetében (is) ez az életszakasz sok nehézséggel, konfliktusokkal terhelten zajlik, hiszen a sérült gyermek és anyja között gyakran nagyon erős szövetség, akár szimbiotikus jellegű kapcsolat alakulhat ki. A szülő életét, identitását is alapvetően határozza meg a gondolat, hogy Ő egy sérült gyermeket nevelő Anya/Apa, és gyermekének élete végéig szüksége lesz Rá. Így még több feszültséggel, szorongással párosul mind a szülő, mind a gyermek részéről az elengedés, elválás-leválás kérdése. Amennyiben ezek a folyamatok nem, vagy nem megfelelően zajlódnak le, az számos tovább gyűrűző konfliktus, krízishelyzet forrása lehet a család életében, amelyek miatt a családnak gyakran külső megerősítésre, támogatásra lehet szüksége az előrelépés érdekében. (Béres Anita)

Fiatal felnőttkor

Mind az ép, mind a sérült emberek vonatkozásában a családból való kilépés különösen nehéz. Egyre inkább kitolódik időben az önálló felnőttkor kezdete. A szülőktől való anyagi függetlenedés egyre később valósítható meg. Fogyatékos személyek esetében hiányos az ellátórendszer. A jellemzően szimbiotikus szülő-gyermek kapcsolatból így még nehezebb kilépni. Az önállóság megélése, megteremtése akadályozott. A sérült gyermeket nevelő szülőknél jellemző a túlféltés, túlkontrollálás. Az egyszülős családokban különösen felfokozódnak a kapcsolati konfliktusok a leválás folyamatában.

Az életciklus feladatai: szülőkről való érzelmi leválás, a saját autonómia kialakítása, családon kívüli intim kapcsolatok kialakítása, önálló szakmai út, saját szokások kialakítása. (Jármai Ágota)

Felnőttkor (középső szakasz)

Amennyiben a fiatal felnőttkor szakaszának kihívásait sikerült megoldani, kialakul az érett felnőtt személyiség, mely lehetővé teszi számunkra a stabil párkapcsolat kialakítását, a gyermekvállalást, a hivatásban való kiteljesedést. Fogyatékos felnőtteknél ezen életszakasz alakulását alapvetően módosítja, befolyásolja a fogyatékosság fajtája, és az a közeg, amelyben a fogyatékos felnőtt él.

Felmerül a kérdés, van-e lehetősége párkapcsolatot kialakítani, hosszú távon párkapcsolatban élni, akar-e, tud-e gyermeket vállalni, van-e ennek különösebb akadálya, támogatja-e a család, a tágabb környezet, a gyermekneveléshez van-e szükség speciális segítségre és mindezek vajon elérhetők-e számára. Ebben az életszakaszban jelentkezhet még az életközépi válság, melynek alapvető témája, hogy „mit tettem le az asztalra?”, „mi marad fenn utánam?” és hogy „én sem élek örökké” – ennek megjelenése, megélése szorosan összefügg a személyiség érettségével. (Pető Zsuzsa)

Időskor

Az időskor megítélése nagyon változatos a különböző kultúrákban. A nyugati kultúrában az öregedéshez negatív dolgokat – egészség megromlása, kiszolgáltatottság, stb. társítunk. Mi az, ami segítheti a szép öregkort? A testi egészség megőrzése, ami kutatások szerint is szoros összefüggésben áll a szellemi frissesség megőrzésével. A szellemi és fizikai aktivitás mellett azonban kiemelendő a társas kapcsolatok megőrzése, a családdal, a barátokkal, ismerősökkel való kapcsolatok ápolása. Az időskor egyik fontos fejlődési feladata az életünkkel való számvetés, a távozó barátoktól, rokonoktól való elbúcsúzás és szembenézés a saját halálunkkal. Egyre több fogyatékos ember éli meg ezt az életkort és egyre több, korábban ép ember válik idős korban valamilyen betegségből adódóan fogyatékossá. Az ő szeretetteli, odafigyelő – szükségleteikhez mérten kialakított – támogatásuk fontos és szép szakmai és családi feladat, amelyet nyilvánvalón befolyásol az idős ember lakókörnyezete, egészsége, fogyatékosságának jellegzetességei. Amit mi tehetünk, az a társaságnyújtás, a segítő-támogató beszélgetés, akár a régmúlt életesemények közös felidézése, beszélgetés a sikerekről, a szomorúságokról, a veszteségekről, ha éppen ezt kívánják. Az odafigyelés arra, hogy ők mire vágynak az adott élethelyzetben, a vágyakat a realitás felé terelve segíteni őket döntéseket hozni, azokat közösen megvalósítani. Egészségüktől, erejüktől, kedvüktől függően értelmes elfoglaltságokat keresni és teremteni nekik és velük. (Garai Dóra)

Mit jelent a családi életciklus és milyen sajátosságai vannak fogyatékos gyermeket nevelő családoknál?

Az egyéni fejlődésünk, a párkapcsolati fejlődésünk és a családunk fejlődése is fejlődési szakaszokra osztható. A különböző életszakaszoknak más-más feladataik vannak. Minden egyes szakasznak van egy fejlődési feladata, amit be kell teljesíteni. Ez nehéz, sokszor megterhelő tanulási folyamat az egyén, de akár a család számára is. A szakaszoknak azért van jelentősége, mert ilyenkor bizonyos időre krízisbe kerülünk és új megoldási módokat, új szerepeket kell kialakítanunk. A családi életciklusok során keletkező krízisek a fejlődés természetes velejárói, amelyeket azonban hirtelen, váratlan, előre nem látható krízisek (mint a munkahely elvesztése, a fogyatékossággal való szembesülés, betegségek megjelenése, stb.) elmélyíthetnek. Néha elakadunk a megoldáshoz vezető úton, rossz megoldásmódok alakulhatnak ki, és rögzülhetnek hosszú távra. A családterápia segíthet visszanyerni a fejlődéshez szükséges rugalmasságot, új megoldásmódokat keresni, megvalósítani.

Milyen fejlődési feladatok jelennek meg a különböző életciklusokban a fogyatékos gyermeket nevelő családokban?

Születéskor

Kisgyermekes családdá válás megannyi új kihívást jelentő és izgalmas változás időszaka. Együtt jár a párkapcsolati rendszer újraszervezésével, a gyermeknek való hely biztosításával, az erőforrások átrendeződésével, a gyermeknevelésben közös elvek meghatározásával, a tágabb családdal, barátokkal, ismerősökkel tartott kapcsolatok újjászervezésével. A fogyatékosság megjelenése váratlan krízisként érheti a családot, ebben az alapvetően nagy változásokkal járó időszakban, ahol mindezek mellett felmerülnek új szempontok is, mint a diagnózissal való szembesülés, a család és a gyermek jövőképének elképzelése, a társas kapcsolatok átalakulása. A családterápia segítséget jelenthet a családok számára erőforrásaik megtalálásában, erősítésében, a szülői hatékonyság- és kompetenciaérzés növelésében, az egyensúly helyreállításában.(Borsos Zsófia)

Kisgyermekkor

A családban az óvodába kerüléskor, alkalmazkodni kell ahhoz, hogy a jó gyerek akaratossá válik. A szülők és gyerekek közti ragaszkodás felerősödhet, a házastársak elhidegülhetnek. A fogyatékos gyermeket nevelő családokban ekkor tudatosodik a szülőkben, hogy gyermekük nem felel meg a társadalmi elvárásoknak. A szülők is izolálódhatnak a többi gyermeket nevelő szülőtől gyermekük mássága, másfajta szükségletei miatt.

Iskoláskor

Kisiskoláskorban gyermekeink egyre önállóbbak lesznek, es egyre több időt töltenek kortársaikkal, szabadidős tevékenységek keretében is. A 10 éves korú gyermek egyik fő feladata, hogy elinduljon az érzelmi leválás útján. A szülői szerep is megváltozik, rugalmasabbnak kell lennie.

Fogyatékossággal küzdő kiskamasz esetében, nehezítve van a gyermek érzelmi leválása, jobban féltik adott esetben. Egy epilepsziás kamasz például nem mehet el bulizni, vagy kiskamasz esetében nem aludhat a barátainál. Esetleg éppen azok a szabadidős helyek-helyzetek korlátozottak, ahol a fogyatékos kiskamasz is megtapasztalhatná a kortársakkal való együttlétet szülők nélkül, vagy a fogyatékosság maga jelent nehézséget a kapcsolatok spontén kialakulásának. (Boros Dóra)

Hamarosan folytatjuk a többi életszakasszal!

Nagyon mozgalmas az élet egy Down-szindrómás babával. Iskola, weboldal szerkesztés, házimunka, gyerekek... heti öt fejlesztés... Kicsit nehéz volt a kezdet... Összességében amellett, hogy fárasztó, elégedett vagyok. Van heti két gyógypedagógiai fejlesztésünk, járunk gyógytornára, dévény tornára és babaúszásra. Amikor Matykó beteg, ezek mind kimaradnak, ezért hasznunkra vált a főiskolán levetített korai fejlesztés, amit egy csodálatos gyógypedagógus, Haffner Éva tartott.

Matyi az első évben nagyon ritkán volt beteg, nem volt sok gondunk, hála Istennek. De ahogy ez az esetek többségében történik, egy évesen nálunk is elkezdődtek a betegségek. Matyinak tüdőgyulladása volt, de szerencsére még az elején sikerült felismerni, hogy gond van, ezért nem tartottak bent a kórházban. A Down-szindrómás gyermekek általában nem szeretnek inni, hát ez nálunk is jellemző, így beindult a nagy projekt: inni kell. Nehezen értük el, de végre cumisüvegből iszik. Eddig csak anyatejet volt hajlandó inni, teljesen eredetit, más folyadékkal még nem sikerült dűlőre jutni, de végre a tea is lecsúszik. Így könnyebben mászunk ki a lázas betegségekből.

Most nagyon mozgalmas az életünk, lassan közeledik a vizsgaidőszak... Matyi egyre többet játszik a testvérekkel, felfedezi a ház összes szögletét, ezért van néhány percem szusszanásra... de ez letelt, ezért elköszönök.
Szép napot mindenkinek! :)

Családterápiás munkánk folyamán nagyon különböző nehézségekkel, élethelyzetekkel, krízisekkel találkozunk és dolgozunk. A fogyatékos gyermeket nevelő- vagy fogyatékos családtaggal együtt élő családok problémái sok esetben hasonlatosak más családokéhoz, ugyanakkor számos esetben érzékelhetőek a sérülés, fogyatékosság általi sajátosságok a terápiás folyamatban is. Az alábbiakban néhány olyan esetet, a terápia során megélt személyes élményt gyűjtöttünk össze, amikor a terapeuták számára is meghatározó, új tapasztalást, felismerést eredményezett a családterápia folyamata vagy éppen a fogyatékos családtaggal együtt élő család terápiája.

A fogyatékos gyermeket nevelő családokkal való munkám során az egyik legnagyobb szakmai élmény, amikor sikerül közösséget teremteni a párok, a családtagok között. Az egyik terápiában egy szülőpár sokat vitatkozott fogyatékos kisgyermekük helyes nevelésén. A kérdés azért volt olyan fontos számukra, mert kisgyermeküknek volt egy nehezen kontrollálható, súlyos egészségügyi problémája. Az anya szemében a férj elbagatellizálta a problémát. Az apa szemében a feleség mindig a legrosszabbra gondolt, és emiatt túlságosan féltette a gyermeket. A terápiában ott következett be fordulópont, amikor ráébredtek, hogy valójában „egy csónakban eveznek”, s ehhez mindketten képességeik legjavát próbálják nyújtani. Ezek az első látásra nagyon különböző megküzdés módok ki is egészíthetik, erősíthetik egymást: az édesanya érzékenységével azonnal ráérez, amikor valóban gond van a gyermekkel. Az édesapa viszont pozitív hozzáállásával bátorítást nyújt, erősíti az egész családot a nehéz időszakokban. - mondja Garai Dóra, családterapeuta

Számomra a legnagyobb terápiás siker az volt, amikor sikerült egy fogyatékos gyermeket nevelő pár esetében kitűzni a terápiás célt. Tapasztalataim szerint a fogyatékos gyermeket nevelő családok nagyon sokat panaszkodnak, és nehéz elvonatkoztatniuk a mindennapi élet nehézségeiből adódó problémáktól. Amikor sikerül Őket rávezetni arra, hogy saját érzéseikkel is foglalkozzanak, az a terapeuta számára is kimondottan jó érzés.- teszi hozzá Boros Dóra, családterapeuta jelölt.

Együtt vállaltuk, egyedül is képes leszek rá?

Egy gyermek felnevelése mindkét szülő részéről sok befektetést igényel; mindannyian jövőképeket alkotunk gyermekünk felnövekedéséről, sorsának alakulásáról. Azonban mi történik akkor, ha a célhoz vezető úton akadályok jelennek meg: a gyermek sérülése, a társ korai elvesztése? A jól bejárt utak helyett járatlan utakra térünk át, és a gyermekkorban felfedezett utak nem vezetnek mindig egyenesen a boldog felnőttkor felé; és a megfelelő ösvény megtalálása sokszor túlmutat erőforrásainkon. A családterápia keretet ad a családok életében megjelenő várt és váratlan változásokhoz való alkalmazkodásban, a családi rendszerben betöltött szerepeink, funkcióink megértéséhez, az új határok és utak felfedezéséhez.- fejti ki Borsos Zsófia, családterapeuta jelölt.

Anya, apa vagy feleség, férj?

Megszületik a gyerek. Akár több is. Akár nehezebb, problémásabb történettel. Kezdjük, tanuljuk az apa és az anyaszerepet. Egyre inkább belejövünk, egyre inkább akörül forog az életünk, hogy apák, anyák vagyunk. És Szülőtársak. Megoldjunk dolgokat, problémákat a gyerek körül. Netalán egymást is elkezdjük apának és anyának szólítani? De gondolunk-e arra, hogy mi elsősorban nem apák és anyák vagyunk egymásnak, hanem társak. A férje, a felesége, vagy társa, partnere. Hogy ez az alap, ezen az alapon jött létre, hogy apák és anyák lehetünk. Ápoljuk-e ezt a kapcsolatot? Adunk-e neki elég teret, időt, figyelmet? Sokszor derül rá fény, hogy nem. És ezen bizony megbillenhet egy kapcsolat, megbillenhet a család egésze is. A gyerekeinknek olyan apákra és anyákra van szükségük, akik társként is tudnak együtt működni. A családterápiás folyamatban mindig figyelünk ennek a kapcsolatnak az erősítésére, stabilizálására. Fontos, a gyermekeink miatt is! - hívja fel a figyelmet Vaskor Gréta, családterapeuta jelölt

Ha nem érti, nem jelenti azt, hogy nem is érzi…

A családokkal folytatott munka során olykor nehézséget okoz, hogy a gyerekek – életkorukból adódóan – nehezen fejezik ki magukat verbálisan, különösen, ha az érzéseiket, érzelmeiket érintő kérdésekről esik szó. Fogyatékos gyermekek és felnőtt személyek esetében is gyakran találkozunk ezzel a jelenséggel; ezért a terápiás gyakorlatban külön odafigyelést igényel, hogy miként vonjuk be, „szólaltatjuk meg” a fogyatékos személyt. Sokszor a család tagjai számára is különleges élményt jelent, mikor a folyamatban felszínre kerülnek a fogyatékos személy - fogyatékos gyermek érzelmei. Egy alkalommal számomra is nagyon megérintő és a család számára katartikus élményt jelentett, mikor a kilenc éves értelmi sérült, beszédében is erősen akadályozott kislány megfogalmazta, azt szeretné kérni szüleitől, hogy „jobban szeressék Őt”. A gyermek szülei kezdetben nehezen értelmezték, mit érthet a kislány azon, hogy Ők nem szeretnék eléggé. Az elfogadásról, a személyes érzelmek és szükségletek kifejezéséről beszélgetve tudtak Ők is szembesülni azzal, hogy érzelmileg talán nem tudták megfelelően támogatni egymást az elmúlt évek folyamán, és, hogy a gyermek értelmi akadályozottsága nem jelenti azt, hogy érzelmileg ne rezonálna az Ő érzéseikre, felé küldött jelzéseikre. Az édesapa nagyon találóan fejezte ki végül saját, gyermekével kapcsolatos felismeréseit: „Ha nem feltétlenül érti, az nem jelenti azt, hogy nem is érzi…." - meséli Béres Anita, családterapeuta jelölt.