A KézenFogva Alapítvány e heti vendége Bozsik Yvette, akinek legújabb koreográfiája a Pokoli bál című produkció. A bemutató márciusban a MÜPÁ-ban lesz a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében.
"Sérültnek születni, azzá válni lehet feladat, áldás, szerencsétlenség, kiváltság, átok. S hogy melyik, az az adott sérültet körülvevő embereken, a családon és a társadalmon múlik." (Böszörményi Gyula)
KF: Ezen a héten Bozsik Yvette-et kérdeztük, hogy mit gondol a fenti idézetről:
B.Y.: Nagyon szép és igaz idézetnek tartom. A személyes találkozásaim és a közös munkák a fogyatékos emberekkel megtanítottak arra, hogy ne csak külsőségekben, hanem valóban toleránssá váljak. Azt is megtapasztaltam, hogy az „ép” emberek is lehetnek akár ugyanannyira sérültek, csak jobban tudják leplezni. Nincsenek határok, nincsenek korlátok, valójában csak a belső emberi minőség számít.
KF: A KézenFogva Alapítvány 1993 óta dolgozik egy befogadó társadalomért, melyben a fogyatékos emberek képesek méltósággal élni a mindennapjaikat. Önnek milyen tapasztalatai vannak a fogyatékos emberek boldogulásáról? Van esetleg személyes érintettsége, családja, barátai vagy ismerősei kapcsán?
B.Y.: Többször dolgoztam fogyatékos emberekkel, például Tímár Péter Vakvagányok című filmjében vak fiataloknak készítettem koreográfiát. Itt ismerkedtem meg Matatek Judittal, akivel nagyon jó barátok lettünk. Az ő sorsán keresztül személyesen is érintve érzem magam. Judit élete példaként állhat társai előtt, hihetetlen életszeretettel küzdött tanult, sportolt, szerepelt színházban és filmben. A Lélektánc című előadást 2008-ben hoztuk létre, ebben Judit is szerepelt a társulatommal, és a Tánceánia Együttes mozgássérült előadóművészeivel együtt. Mind nekem, mind a táncosaimnak ez az előadás örökre meghatározó élmény marad.
