Manapság sokszor elhangzik, hogy értékváltásban élünk, a fiataloknak példaképekre volna szükségük, a mostani ismert, divatos celebritások nem igazán alkalmasak erre a szerepre. Hol vannak már a régi hősök, polihisztorok, megfellebbezhetetlen teljesítményű bajnokok, akikre érdemes volt felnézni.
Az ilyen elvárásokra kétféle válaszom is van, és mindkettő igaz.
Egyrészt, a figyelemre méltó gondolkodók, tudósok, művészek, kreatív alkotók, vezetők, sportolók ritkán tartanak igényt hálára, még kevésbé csodálatra. Ők „pusztán” teszik a dolgukat, titkon azt remélve, hogy a saját vágyaik kiélésén túl másoknak is hasznára lehetnek.
Másrészt, nem hinném, hogy a mai világban kevesebb volna az értékes ember, mint valaha volt.
Csak túl sok helyről érkezik folyamatosan a kezelhetetlen és szinte befogadhatatlan mennyiségű információ, így sem a fiataloknak sem az éltesebb korú embereknek nem egyszerű válogatni köztük. Ezért nem meglepő, ha ideig-óráig olyan emberek is a figyelem középpontjába kerülnek, akik nyilvánvalóan arra méltatlanok. Én azonban sokra becsülöm a fiatalság őszinteségét, nyitottságát és éleslátását, tehát biztos vagyok benne, hogy hamar képesek átlátni és korrigálni esetleges tévedéseiket.
Léteznek persze olyan helyzetek, amikor már az első pillanatban egyértelmű, hogy tévedés kizárva, a jó embert választottuk ki magunkban. Ha az egyéni döntést megerősíti a közösségé is, valószínű, hogy nem talmi a kiszemeltünk csillogása.
Miklósa Erika a gyönyörű, megkapó hangú, több műfajban kiváló szopránénekesnő. Kedves, okos, érzékenyen figyel az emberekre, és a sport sem idegen tőle; vagy Szekeres Pál, aki – miután a csúcsra jutott a sportban - önhibáján kívül a mélybe zuhant, majd onnan is az élvonalba tudott kerülni. Közben családot alapított, sikeres karriert épített, és még arra is maradt ereje, hogy eredményesen segítsen olyan emberek életminőségét és önbecsülésének javításában, akik önmagukban erre nem lennének képesek.
A két, különböző háttérrel és életúttal bíró ember a látássérült fiatalok sportját évek óta önkéntesként támogató operaénekesnő, és a kerekesszékes olimpikon- államtitkár neve a Nemzetközi Fair Play Bizottság április végi Díjkiosztóján került egymás mellé. A világ tizenegy díjazottjai között két csodálatos magyar ember megkapta ugyanis a Willi Daume nemzetközi fair play trófeát.
Ami engem illet, szívből gratulálok nekik, és hiszem, hogy még ez a két emberközeli celebritás még nagyon hosszú ideig marad sokak példaképe.
LINA
