Folytatjuk sorozatunkat a Down szindrómás kislányt nevelő család életéről. Köszönjük szépen, hogy engedélyt adtak a történetük közlésére.
Ez a szösszenet nem lesz vidám vagy vicces.
Réka lányom sulijának a farsangja verte ki a biztosítékot nálam. Vagyis nem maga a farsangi rendezvény, hanem konkrétan Réka osztályának a „produkciója”. Megpróbálok finom és összeszedett lenni, bár nem egyszerű, mert, ha csak eszembe jut, behergelem magam rajta. Az van, hogy minden évben az osztályok külön-külön zenés-táncos produkcióval készülnek, és annak megfelelően jelmezeskednek is. Például nagyon cukik voltak hóemberként, édesek medveként (ekkor még kicsik voltak). A tavalyi év a retro jegyében zajlott, és nagyon jól sikerült. Pörögtek a szoknyák, rongyoltak a lábak, szólt a rock és a roll az utcáról. :)
Most pedig Melanie Fiona nagy sikerű slágerével, a Monday Morninggal készült az osztály. Sajnos nem sikerült rájönnöm mi volt a koncepció. Ha az, hogy Réka egy fekete-kócos-cérna-parókás-csapzott-izzadt-táncoló boszorkány legyen, hát akkor remekül sikerült. :(
Az összhatáson nem sokat javított a háttérben táncoló, transzvesztitákra hajazó két fiú szerencsétlenkedése sem, akiken maximum a női ruha jelezte, hogy nőt akarnak játszani, mert egy halvány smink sem volt rajtuk, hogy legalább jelzés-értéke legyen, hogy ők most lányok…. Volt még néhány fiú, akik valóban fiúk voltak, meg egy lány, akik eltáncikálgattak, míg Réka egy rózsaszín (!) műanyag mikrofonba tátogott, és tekintgetett kifelé, hogy valaki szánja már meg, és vegye le róla azt az átok parókát… Szóval, ha az volt a koncepció, hogy csináljunk a csapatból hülyét, és adjanak elő egy rém rossz paródiát, akkor szuperül sikerült megvalósítani. De ha arra irányult a próbálkozás, hogy Melanie, az énekesnő és a táncosai előadják a dalt, na akkor az, nem jött össze.
Nagyon-nagyon dühös voltam, mert a többi produkcióhoz képest ez egy szörnyűség volt. Vizuálisan mindenképp. Boszorkalány és transzveszti táncosai, jajj! Hiába mondta nekem utána bárki is, hogy Réka milyen remekül mozog (mellesleg tudom!) és milyen ügyes volt, hát nekem nem ez marad meg az emlékeimben! Ja, és még hasogathatom a szőrszálat is azzal például, hogy a csudába lehet ráadni a fekete dögös szerkójához fehér lakkcipőt??? Főleg, ha van neki fekete cipője a suliban… Tényleg ennyire nem számít?
Az a legnagyobb bajom az egésszel, hogy azóta nem hagy nyugodni a gondolat, hogy egy idétlen, esetlen, ízléstelen fogyatékos csapatot csináltak az osztályból, és ez annyira méltatlan.... És nem, nem az én krízis-feldolgozásommal van baj, tisztában vagyok vele, hogy Réka fogyatékos, de nem szeretem, ha így deklaráljuk. :(
Más osztályok ízlésesen felöltözve, sminkelve, jól felkészülten adták elő a produkcióikat. Pedig ott is sérültek a gyerekek. Vagyis lehet ezt szépen is csinálni. Rékáéknak nem sikerült, és ez annyira bánt, hogy évek múltán is eszembe jut és elszomorít…..
