Mit jelent a családi életciklus és milyen sajátosságai vannak fogyatékos gyermeket nevelő családoknál?
Az egyéni fejlődésünk, a párkapcsolati fejlődésünk és a családunk fejlődése is fejlődési szakaszokra osztható. A különböző életszakaszoknak más-más feladataik vannak. Minden egyes szakasznak van egy fejlődési feladata, amit be kell teljesíteni. Ez nehéz, sokszor megterhelő tanulási folyamat az egyén, de akár a család számára is. A szakaszoknak azért van jelentősége, mert ilyenkor bizonyos időre krízisbe kerülünk és új megoldási módokat, új szerepeket kell kialakítanunk. A családi életciklusok során keletkező krízisek a fejlődés természetes velejárói, amelyeket azonban hirtelen, váratlan, előre nem látható krízisek (mint a munkahely elvesztése, a fogyatékossággal való szembesülés, betegségek megjelenése, stb.) elmélyíthetnek. Néha elakadunk a megoldáshoz vezető úton, rossz megoldásmódok alakulhatnak ki, és rögzülhetnek hosszú távra. A családterápia segíthet visszanyerni a fejlődéshez szükséges rugalmasságot, új megoldásmódokat keresni, megvalósítani.
Milyen fejlődési feladatok jelennek meg a különböző életciklusokban a fogyatékos gyermeket nevelő családokban?
Születéskor
Kisgyermekes családdá válás megannyi új kihívást jelentő és izgalmas változás időszaka. Együtt jár a párkapcsolati rendszer újraszervezésével, a gyermeknek való hely biztosításával, az erőforrások átrendeződésével, a gyermeknevelésben közös elvek meghatározásával, a tágabb családdal, barátokkal, ismerősökkel tartott kapcsolatok újjászervezésével. A fogyatékosság megjelenése váratlan krízisként érheti a családot, ebben az alapvetően nagy változásokkal járó időszakban, ahol mindezek mellett felmerülnek új szempontok is, mint a diagnózissal való szembesülés, a család és a gyermek jövőképének elképzelése, a társas kapcsolatok átalakulása. A családterápia segítséget jelenthet a családok számára erőforrásaik megtalálásában, erősítésében, a szülői hatékonyság- és kompetenciaérzés növelésében, az egyensúly helyreállításában.(Borsos Zsófia)
Kisgyermekkor
A családban az óvodába kerüléskor, alkalmazkodni kell ahhoz, hogy a jó gyerek akaratossá válik. A szülők és gyerekek közti ragaszkodás felerősödhet, a házastársak elhidegülhetnek. A fogyatékos gyermeket nevelő családokban ekkor tudatosodik a szülőkben, hogy gyermekük nem felel meg a társadalmi elvárásoknak. A szülők is izolálódhatnak a többi gyermeket nevelő szülőtől gyermekük mássága, másfajta szükségletei miatt.
Iskoláskor
Kisiskoláskorban gyermekeink egyre önállóbbak lesznek, es egyre több időt töltenek kortársaikkal, szabadidős tevékenységek keretében is. A 10 éves korú gyermek egyik fő feladata, hogy elinduljon az érzelmi leválás útján. A szülői szerep is megváltozik, rugalmasabbnak kell lennie.
Fogyatékossággal küzdő kiskamasz esetében, nehezítve van a gyermek érzelmi leválása, jobban féltik adott esetben. Egy epilepsziás kamasz például nem mehet el bulizni, vagy kiskamasz esetében nem aludhat a barátainál. Esetleg éppen azok a szabadidős helyek-helyzetek korlátozottak, ahol a fogyatékos kiskamasz is megtapasztalhatná a kortársakkal való együttlétet szülők nélkül, vagy a fogyatékosság maga jelent nehézséget a kapcsolatok spontén kialakulásának. (Boros Dóra)
Hamarosan folytatjuk a többi életszakasszal!
