Anita lányom autizmussal élő, boldog nagylány. Laza izomzatú és nagyon rossz tartással, mondhatnám, görbén ül. Hogy is érjük el, hogy egy autista lány elfogadja, hogy egy gyógyászati ülőpárnán üljön? Nem egyszerű…
Az ötletet Anita kedvenc meséje, a Süsü adta. Nagyon szereti azt a részt, amikor kőpostával érkezik egy levél, miszerint Süsünek meg kell házasodnia. A kőposta, igen, ez lesz az! Összefogtam a lakóotthon segítőivel és ismertettem a tervemet. A siker érdekében a lakótársait is bevonták a kivitelezésbe.
Anita 27. születésnapja ideálisnak tűnt a terv kivitelezésére. Vasárnap, útban a lakóotthon felé, már jeleztem Anitának hogy kedden, a születésnapján valami ajándék várható Süsütől. A párnát becsomagoltuk egy dobozba. A doboz tetejét teleragasztottuk Marcival, a testvérével Süsü és a kis királyfi képével. Süsüék írtak egy levelet is, amiben boldog születésnapot kívántak és a párnát küldték ajándékba, azzal az üzenettel, hogy a kis királyfi is ezen a párnán gyakorolta a trónon ülést.
Reggel a lakóotthonban egyszer csak elhangzott a kérdés: Anita, úgy tudjuk, te csomagot vársz! Ekkor kint az udvaron az egyik lakótársa nagy csattanással behajított egy követ a csomaggal, majd bekiáltott, hogy Anitának csomagja érkezett.
Anita hangosan nevetve bontotta a Süsütől érkezett ajándékot. A levelet egy társa olvasta fel neki. A párnát boldogan vette birtokba és azóta is azon ül. Remélem, sokáig gyakorolja a „trónon ülést” és ez által, szebb lesz a tartása.
Ezúton is köszönöm a lakóotthon segítőinek és fiataljainak az együttműködést!
