HTML

Támogasd munkákat!

Add adód 1%-át a KézenFogva Alapítványnak! Adószám: 18050495-2-43

További adományt az alábbi számlára utalhatsz: Bankszámla szám: 11991102-02135012

Rólunk

Azoknak segítünk, akik kérni sem tudnak. A fogyatékos emberek ügye a mi ügyünk! A KézenFogva Alapítvány 1993 óta küzd azért, hogy a fogyatékos emberek is egyenlő jogú tagjai legyenek a társadalmunknak.

Kézenfogva Alapítvány a Facebook-on

Történetek fogyatékos emberekkel, emberekről és emberekért

2011.06.10. 14:04 KezenFogva

Szánalom

Címkék: gyerek szánalom fogyatékos

Általános iskola hatodik osztályában történt, hogy értelmi fogyatékos gyerekekkel együtt táboroztam. A tanáraink nagyon jól felkészítettek minket, hogy semmiben ne tegyünk különbséget velük szemben, úgy bánjunk velük, mint a többi osztálytársunkkal. Este diszkó volt, nagyban táncoltunk, amikor egy fogyatékos fiú odajött hozzám és egy gusztustalan, szétolvadt savanyúcukrot akart nekem adni. Tetszettem neki…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gyerekként ez eléggé feladta nekem a leckét. Ebben a helyzetben mit kellene csinálnom? Fogadjam el, és egyem meg? És még örüljek is neki? Mégse szerettem volna megenni és ugye azt mondták nekünk, hogy ne kivételezzünk egyetlen tábori társunkkal se, az értelmi fogyatékos gyerekek is olyanok, mint mi. Én eszerint cselekedtem, rámosolyogtam és azt mondtam neki, hogy „Ne haragudj, de ez nagyon gusztustalanul néz ki”. Erre ő is elmosolyodott és bólogatva azt válaszolta, hogy „Tudom.” Mindketten felnevettünk, és azt hiszem, utána még táncoltunk is.

Én elég hamar megtanultam, hogy szánalomból nem lehet senkinek segíteni, a szánalom nem jó alap két ember kapcsolatában, legyen szó fogyatékos emberekről vagy egészségesekről. Az őszinteségből sokkal több jó származhat.
 
Nektek volt már hasonló élményetek?

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kezemfogva.blog.hu/api/trackback/id/tr592973056

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gyermekpszichológus · http://gyermekpszichologus.blog.hu 2011.06.10. 15:41:42

Nap mint nap kerülök ilyen helyzetekbe. :) Ha megpróbáljuk megérteni ezeknek a családoknak az életét, megismerjük az egyéb problémáikat és így komplexitásában kezeljük a családot, egészen más érzések keletkezhetnek bennünk mint a szánalom. Tulajdonképpen az összes fogyatékos gyermeket nevelő családra maximálisan fel lehet nézni. Óriási munka, amit véghezvisznek és tényleg le a kalappal előttük. Ha egy ilyen szemüvegen át közelítünk feléjük, nem is merül fel a szánalom érzése tapasztalataim szerint.
süti beállítások módosítása