„Megőrültetek? Ketten, egyedül, külföldön? Ez nem egy életbiztosítás. Gondoljátok meg!”
Egy régi kedves kollégám szörnyülködött, amikor közöltem vele, hogy ketten, a párom és én, két látássérült, a spórolt pénzünkön Krétára megyünk nyaralni repülővel. Öngyilkosságnak tűnt a szemében ez a vállalkozás. Történt egy téli estén, hogy elábrándoztunk azon mi lenne ha…Én tengerről álmodoztam, homokos parttal. Hamar eldöntöttük, megyünk.
Ez várt minket Krétán. Ketten, két látássérült némi nyelvtudással, nagy kalandvággyal indult el nyaralni egy hétre. Minden annyira tökéletes és csodaszép volt. Csak ajánlani tudom. Most, jó pár év elteltével még mindig szép és örök emlék.
Sosem felejtem el a kabócák éjjel-nappali zümmögését, a Metaxa ízét és a tenger kékjét!
És ekkor ültem életemben először repülőgépen, mely egyszerre volt izgalmas és félelmetes is.
Igen, lehet, hogy mi bevállalósak vagyunk. Lehet, hogy sok olyan dolgot teszünk, amit más látássérült nem tenne. Miért nem? Erre a kérdésre nem tudom a választ. Mi belevágtunk és mindenkinek csak ajánlani tudjuk. Ne fosszátok meg magatokat az élményektől!
Még külön utakon is jártunk az idegenvezetőnk segítségével, amit ezúton is nagyon köszönünk neki. Az ilyen élmények után jöttem rá, valami fontosra. A tárgyak magunk köré halmozása helyett számomra sokkal fontosabb az élmények, a közös élmények gyűjtése. Ezek azok a dolgok, amiket soha nem vehetnek el tőlem. Belém ivódnak, és rosszabb napokon van mire visszaemlékezni, és máris mosolyt csal egy-egy ilyen szép élmény az arcomra.
Élményre fel! Hajrá, nemsokára itt a nyár!
Kaméleon