A világ színes programunk kapcsán érkezett ez a hosszabb írás, amit egy 10. osztályos fiú küldött. Teljes terjedelmében közöljük. A használt fogyatékosügyi kifejezések nem tükrözik a Kézenfogva Alapítvány szóhasználatát, de nem állt szándékunkban „javítani” ezeket, mert a szöveg eredetiségét és őszinteségét tiszteletben tartjuk. Olvassátok olyan nyíltsággal, amivel íródott.
Az anyukámnak három testvére van a fiatalabbik testvére sajnos testi, és lelki sérült. Agyvérzést kapott születéskor. Ezen kívül életében többször kapott agyvérzést ezért süket, nem lát jól a lábai érzékenyek! Az anyjuk nem akarta nevelni, mert tudta, hogy nem lenne rá elég ideje vele foglalkozni, ezért beadta egy intézetbe itt Budapesten! 18 éves koráig volt abba az intézetbe és addig anyukám rendszeresen tudta látogatni! Utána lekerült Kéthelyre, mivel messze volt és az út drága ezért egy évben csak kétszer tudta meglátogatni az anyukám!
Amikor 7éves voltam mesélt róla anyukám, nem tudtam elképzelni, hogy milyen emberek lehetnek ők! Anya ilyen jelzővel illette őt: más, mint mi! Nem szabad megijedni tőle és kinevetni, mert ez neki nagyon rossz érzés! 2002 nyarán lementünk hozzá, az úton kérdezősködtem róluk, hogy milyen emberek ők! DE még mindig nem értettem! Megérkezünk Kéthelyre nagyon sok más ember volt nagy részük down kóros emberek vannak ott! Megijedtem tőlük oda bújtam anyukámhoz, de ő nyugtatgatott, hogy nem fognak bántani nagyon jó emberek! Oda jött Andika a nevelő anyukájával, anyu odament hozzá láttam, hogy elsírta magát az örömtől, furcsa volt nekem ezt kívülről nézni. Nagyon furán beszélt, beesett arca volt kis kezei! Anya bemutatott neki, odajött hozzám megölelt, simogatott! Elkezdett hozzám beszélni, de én nem értettem, de bólogattam, mint ha érteném! Ők nagyon rendszeretőek, amire meg tanították őket, azt mindig ugyan úgy csinálják, nagyon szép rend tisztaság van a szobájukban és ezt mind nekik kell elvégezni!
Megszokásból anyuék mindig elmennek fagyizni az én kezemet fogta az egész úton itt még nagyobb volt nálam és a fenekével egyfolytában lökdösött, anya mondta,hogy nem azért csinálja mert nem szeret! Ott az intézetben ők rendszeresen dolgoznak, például szivacsot vágnak . A munkáért ők nem kapnak pénzt! Amit ő megkeres az az ő ellátásáért gyógyszerekre, pelenkákra, ennivalóra, táborokra megy. Anya minden nagyobb alkalomra Karácsonyra Szülinapra, Mikulásra küld le neki csomagot, amiben nagyrészt édesség van, amit imád de az ékszerek és a tisztálkodási eszközöket is nagyon szereti a csomagokban látni!! Pár évvel később ismét lementem hozzá anyával ekkor már körülbelül 10-11 éves voltam! Már ismertem a helyzetet megértettem nagyjából, hogy miért olyanok amilyenek!!
Amikor megláttam rádöbbentem, hogy semmit sem változott azon kívül, hogy kevesebb foga volt és őszülő haja volt! Az nagyon furcsa volt, hogy engem ne ismert meg nem tudta elképzelni, hogy én megváltoztam és a KIS Gergőt kereste! Anya majdnem minden évben lement hozzá, de én csak ritkán! Most nyáron lementünk hozzá, az egész család! A húgom 6 éves volt, amikor először találkozott vele anyu neki is elmagyarázta, hogy ők mások, mint mi, de ne féljen tőlük! Odaértünk engem megint nem ismert meg és a húgomra hitte azt, hogy ö a kis Gergő! De megpróbáltuk elmagyarázni neki, hogy az én vagyok! Andika most tölti szeptemberben a 35.-életévét, de úgy néz ki, mint ha nagyon öreg lenne viszont nagyon kicsi és sovány DE úgy viselkedik, gondolkodik, mint ha gyerek lenne! Mivel Andikát ismerem, ezért próbálok a többi ismerőseimmel beszélni, ha szóba jönnek a fogyatékosok, hogy ne nevessétek ki, ne bántsák őket, mert a többségükben sokkal több szeretet van, mint bennünk!
