Nagy György kerékpárossal beszélgettünk a Kézenfogva Alapítványnál. Gyuri gyorsasági biciklista, magyar rekorder, a világon a 6. helyezett. Nyáron állított fel Kovács Margit vak sportolóval tandem világrekordot.
Számunkra a fogyatékos emberek életminőségének alakulása a társadalom tükörképe. Blogunkban ismert és elismert emberek véleményét kérdezzük: ők hogyan látják a sérültek helyzetét, lehetőségeit a boldogulásra?
"Sérültnek születni, azzá válni lehet feladat, áldás, szerencsétlenség, kiváltság, átok. S hogy melyik, az az adott sérültet körülvevő embereken, a családon és a társadalmon múlik." (Böszörményi Gyula)
KF.: Gyuri, mit gondolsz, a fenti idézetről?
N.Gy.: Az a nagyon jó az idézetben, hogy nemcsak negatív opciókat ad annak megélésére, hogy valaki fogyatékkal élővé születik, vagy azzá válik. Mindig nézőpont kérdése, hogy egy történés jó vagy rossz. Ez a legrosszabb dolgokra is igaz. Ütős példa erre a mi létezésünk, ami egy szupernova robbanásnak a következménye. A mi bolygónk és a mi anyagunk elemei akkor keletkeztek, amikor valószínűleg egy egész bolygórendszer elpusztult, ahol akár élőlények is élhettek. Ha ez nem történik meg, mi most nem beszélgethetnénk itt.
Lance Armstrong, a korábbi hétszeres Tour de France győztes kerékpáros rákos beteg volt. Miután meggyógyult, azt nyilatkozta, hogy a betegség volt a lehető legjobb dolog, ami vele történt. A rák teljesen megváltoztatta, ma már egészen máshogy nézi a világot, nem az az arrogáns jenki, aki előtte volt és neki ezért megérte a dolog.
Ha valaki baleset, betegség következtében elveszti a látását, hallását vagy mozgásképtelenné válik akkor borzasztóan felértékelődik az, ami megmarad. Aki nem tud mozogni, az vizuális és szellemi élményeket kezd el értékelni. Vannak, akik akkor kezdenek el továbbtanulni, amikor így megváltozik az életük. Tehát ezt pozitívumként is meg lehet élni. Semmit sem szabad egy oldalról nézni.
KF: A KézenFogva Alapítvány 1993 óta dolgozik egy befogadó társadalomért, melyben a fogyatékos emberek képesek méltósággal élni a mindennapjaikat. Neked milyen tapasztalataid vannak a fogyatékos emberek boldogulásáról? Van személyes érintettséged, családod, barátaid vagy ismerősök kapcsán?
N.Gy.: Unokatestvérem siketnéma és remek képességei vannak. Pillanatokon belül átlát képrejtvényeket, hihetetlen kézügyessége van és nagyon jól vezet, van jogosítványa is. Nagyon tehetséges ember, de siketnémasága miatt nem tanulhatott tovább. Szomorú, hogy emiatt nem tudott kibontakozni, pedig simán el tudna végezni egy egyetemet, lehetne felelős beosztásban bárhol. És minden olyan eszköz, ami az ő életét segítheti, például egy jelzőrendszer, hogy meglássa, ha valaki becsenget, komoly összegekbe kerül.
A másik érintettségem sporttársam, Kovács Margit révén van, aki vakon született. Együtt biciklizünk, kétszemélyes kerékpáron augusztusban állítottuk fel a sebességi világrekordot. Mögöttem ül a biciklin, de tervezzük, hogy helyet cserélünk! Nagyon jó figura és elképesztően tájékozódik, mintha GPS lenne a fejében: a múltkor szólt a taxisnak, hogy rossz felé megy, ne vigye el őt várost nézni, mert úgyse látja. De pl. ahhoz, hogy egy vak ember tudjon a mobiltelefonján sms-eket olvasni, vagy számítógépet használni, horribilis árú programokat kell megvásárolni.
Sajnos messze vagyunk még attól, hogy ők ugyanúgy élhessenek, mint mi.
