HTML

Támogasd munkákat!

Add adód 1%-át a KézenFogva Alapítványnak! Adószám: 18050495-2-43

További adományt az alábbi számlára utalhatsz: Bankszámla szám: 11991102-02135012

Rólunk

Azoknak segítünk, akik kérni sem tudnak. A fogyatékos emberek ügye a mi ügyünk! A KézenFogva Alapítvány 1993 óta küzd azért, hogy a fogyatékos emberek is egyenlő jogú tagjai legyenek a társadalmunknak.

Kézenfogva Alapítvány a Facebook-on

Történetek fogyatékos emberekkel, emberekről és emberekért

2011.04.27. 07:00 K+F

Neked mi az álmod?

Címkék: család anya együtt álom tánc elfogadás fogyatékosság megható

Az enyém az, hogy lássam a fiamat, amint megvalósítja saját álmát, - ami a színpadi zenélés és táncolás volt pici kora óta, - úgy, hogy én csak „hátradőlök” és gyönyörködöm az elért eredménybe. Miért olyan nagy álom ez? Mert Marci, amikor megszületett a fejét sem tudta megfordítani és napi 4*1 órát tornáztattuk hosszú évekig. Sok mindent kellett tanítani Neki – olyat is, amit egy egészséges gyermek elles a környezetétől és „magától” megtanul.

Történt egy napon, hogy a Salsa Picante táncosai felajánlották, hogy értelmi fogyatékos embereket megtanítanak táncolni és lesz egy olyan közös fellépésre is lehetőség, amelyben minden fogyatékos fiatalnak egészséges partnere van. Marci boldogan csatlakozott a táncosokhoz.

 Nagyon gyorsan kiderült, hogy nemcsak a fiataljaink kaptak fantasztikusan sok törődést, odafigyelést, szeretetet, és persze tánctudást, hanem az egészséges táncosok is nagyon sokat kaptak a mi fiataljainktól: szeretetet, elfogadást, önismeretet, stb. Meg kellett ismerniük egymást.

A kezdeti lépések kicsit nehezek voltak. Amikor „..a fiúk jobbra, lányok balra!” instrukció elhangzott, mindenki össze-visszalépegetett. Egymásra néztünk a párommal és ott volt a kérdés a szemünkben, hogy lesz ebből csoport tánc? Rá kellett jönniük az oktatóknak, hogy a mi fiataljainknak másként kell tanítani. De egy pillanatra se csüggedtek. Kezdetben megjelölték színes szalagokkal a fiatalok jobb kezét, és így indult a tanulás.

Kölcsönös bizalom, jó hangulat jellemezte a próbákat, és a későbbi fellépéseket is. Komoly barátságok kötődtek. 

Bebizonyosodott, amit Koós Zsuzsanna, az oktató hirdet a táncról, az mind igaz „A tánc egy olyan eszköz tud lenni mindannyiunk kezében, ami lehetővé teszi, hogy megtapasztaljuk érzelmeinket, szembe nézzünk személyiségünk rejtelmeivel, és hogy érzelmeinken keresztül fejezhessük ki magunkat. Egy kommunikációs eszköz. Egy híd két ember között, egy híd a bensőnk, vagyis önmagunk felé, és egy híd ég és föld között.

Óriási érzés volt látni, hogy Marci, a fiam 4-5 próba után már együtt táncolt a többiekkel. A fiamról van szó, aki korábban még a fejét sem tudta forgatni. Az én fiam, akinek a lábát is műtötték és a gerincét két "rúd" tartja.

Mint anyának a Salsa Klubban egy dolgom volt, csodálattal nézhettem, hogy a fiam, hogy követi a tánclépéseket, hogyan alakul ki a koreográfia, hogyan teljesedik ki személyisége a táncórák alatt. Végre egy közösség tagjaként úgy táncolhatott, hogy nem csak a "hátsóját" rázta egyedül, hanem figyelnie kellett a párjára is és a csapat többi tagjára is!

ÉS ez nem az ÉN döntésem, hanem a FIAMÉ volt! Nem én tartottam ki óráról órára, hanem a FIAM! Nem én akartam, hanem Ő! Eldöntötte, hogy meg akar tanulni salsázni és sikerrel járt!

Lenyűgöző volt a tanárok munkája, és lenyűgöző volt a csapat is! A táncosok gond nélkül elfogadták a fiamat és a többi fiatalt is. És hétről hétre, lépésről lépésre tanították Öket. A színpadon, amikor felöltöztek, nem azt láttam, ki a profi táncos és ki nem, hanem azt, hogy egy csapat együtt dolgozva ad elő valami gyönyörűt!

Én is kedvet kaptam ehhez a tánchoz és el kezdtem tanulni. „A táncban, különösen egy közösségben megélve lehetőség terem számunkra, hogy szívünk nyiladozzon, és megtanuljunk szívből szeretni, örülni és elfogadni másokat.”

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kezemfogva.blog.hu/api/trackback/id/tr282804811

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

látjátok feleim szümtükkel 2011.04.27. 15:44:31

Kedves anyuka! Lehet, hogy neked is el kéne fogadni a fiadat, a fiad másságát, és nem azt hangdúlyoznod, hogy "ÉS ez nem az ÉN döntésem, hanem a FIAMÉ volt J! Nem én tartottam ki óráról órára, hanem a FIAM! Nem én akartam, hanem Ő!"
Ne sértődj meg, de közelről éltem át hasonlót én is, és sajnos amikor az érintett 50 éves korában az örökké aggódó anyja meghalt, itt maradt egy szánalomra méltó gyerek.Nem csak a társadalom a hibás ha a másságot nem tudja befogani, mert ha a "mássággal " bíró nincs felkészítve az életre, az a szülő hibája.
Örülök a sikerednek, vigyázz, hogy a jövőben ne te legyél a központ.Szemléld a gyermeked, és segítsd, de ne foszd meg az önállóságától.

PirAnna 2011.04.27. 18:02:17

A bejegyzésből teljesen jol átjön, hogy milyen nagy élmény lehetett ez mindannyiotoknak.

@látjátok feleim szümtükkel: Veled ellentétben éppen azt látom, hogy ez az anya mindent megtenne azért, hogy támogassa a gyereke önálloságát, éppen arről szol a cikk, semmi jele annak, hogy megfosztaná az önálloságátol a gyerekét, nem is értem, hogy miért írtad ezt.
süti beállítások módosítása