Tél, február, hideg, farsang, rutinok, fásultság, tanácstalanság. Nagyjából ezek a „normális” szülői érzések egy farsangi rendezvény kapcsán az év második és leghidegebb hónapjába. Nehéz kreatívnak, innovatívnak lenni különösen esetemben, amikor a fiam a 23. farsangi jelmezén töprengünk. Az idei farsang azonban más lett, eltért a szokványos rutinoktól.
Részletezném:
Az én fiam olyan ötlettel állt elő, amiről máig nem tudom honnan jutott eszébe… Kitalálta, hogy ő Vissy Károlynak fog öltözni és időjárás-jelenetest fog előadni. Komolyan kérdeztem magamtól, és persze tőle is, hogy a csodába találta ki, hogy Ő Vissy Károly, meteorológus akar lenni?
Na de mindegy, az Ő döntse tehát jöjjön „Vissy Márton” a meteorológus. Egyben a kezdetektől biztos voltam, ez a farsang más lesz, mint a többi!
Ez a Vissy Károly - ötlet annyira jó volt, hogy Frim Jakan lakóotthonban élő fiam és 8 társa valamint a szakmai csapatot is belelkesítette. Nem csak a fiamból, de mindenkiből aktivitást, ötleteket, kreativitást váltott ki, a képességekhez mérten valaki csak hangos kacagásával erősítette támogatta az ötletet.
Nem szeretem, ha szakállat növeszt a fiam, de mivel a szerephez kellett, nem volt mentségem… Mit tehet egy anya ilyenkor? Semmit! Legyen, ahogy a felnőtt fiam akarja, ez az Ő farsangja és az Ő ötlete, az Ő élete. Viszont majdnem lefordultam a székről, amikor hozott egy képet a Vissy-ről azzal, hogy nem csak szakállas, hanem kopasz is lesz, akkor mondtam neki, ha levágatja a haját, addig nem jöhet haza, amíg vissza nem nő! Úgyhogy erről nagy nehezen, de letett.
A jelmez elkészült, de még hiányzott valami Márton a nettől kiválasztott egy 2 perces időjárás-jelentést nézte, hallgatta (ma már kívülről tudja a lakóotthon minden tagja melyik ciklon után, érkezik az a bizonyos hidegfront),majd a segítőkkel elkezdték a próbákat, ahol kézzel lábbal jelelte a történetet. Az ötletek itt szabadultak el. A lakóotthoni csapat tagjai Magyarország térképet festettek, műhavat, esőt gyártottak, lett mikrofon minden. Egy ötlet mögé profi csapatként sorakozott fel több értelmileg sérült felnőtt, Márton lakóotthoni társai, segítői. Segítettek egymásnak, úgy, hogy a segítés minden pillanatát örömmel élték át, majd hasukat (kézen) fogva nevették át a próbákat.
Kész: elkészült! Jött a piros szőnyeg, a várt premier!
A Frim Jakab Szociális Intézmény Napközi Otthonában tartott farsangon ott állt a fiam a térkép előtt, egyik kezében egy „spricli”, másikban slag, s miközben szólt az idő-járásjelentés Ő spriccelt, ha esett az eső, a csapat által készített képekkel személyesítet meg ingázó ciklonokat, frontokat. Amikor kiderült, hogy Kelet-Magyarországon hóesés várható, lakóotthoni társai, segítői kis papírgalacsinokat kezdtek dobálni… Az egész terem majd megszakadt a röhögéstől
A farsang utótörténete, hogy most itt beszámolhatok élményemről, másrészt a kinti csapat a sikeren felmozdulva elkészítette a Vissy Károly című filmet, melyet a lakóotthonba készíttetek, olyan értelmileg akadályozott felnőttek akiknek, már filmes tapasztalatuk és sikereik vannak.
32 életév 23 farsangi rutinjai után végre történt velem valami, mint szülővel, valami melyet most büszkén osztottam meg. Köszönöm a segítők csapatának, hogy kizökkentettek farsangi fásultságomból, és köszönöm Nekik, hogy kihozták fiamból a maximumot!
