„Merre mész? Segítsek?” - kérdezte tőlem egy férfi.
Ránézésre úgy 45-50 éves lehetett. Alapjában véve magával a kérdéssel nincs semmi gondom. Viszont megkérdezném, jó néven vennék-e hölgyeim, ha meglett 50-es férfiak leszólítanák (letegeznék) Önöket az utcán?
Én nem szeretem, ha férfiak - csak úgy tegeznek. Miért teszik? Mert más vagyok? Nem látok jól? Lehet. Lehet, hogy csak segíteni szeretnének és kész, de az udvariasságról talán nem kellene megfeledkezni.
Több olyan eset is megtörtént velem, amikor fehér bottal a kezemben férfiak leszólítottak. Viszont amennyiben én nem tegeződöm, nem szeretem, ha még sosem látott idegen emberek, főleg férfiak csak úgy letegeznek. Milyen alapon? Mikor ittunk pertut?
Nemrég történt, hogy egy bevásárlóközpont egyik éttermében találkoztam néhány szintén fogyatékos ismerősömmel. Jött a pincér, adott étlapot. Amikor egyikünk szólt, hogy nem tudja elolvasni a pincér nagyon segítőkészen felolvasta az étlapot. Ezek után mintha már ezer év óta ismernénk egymást átváltott tegeződésbe. Vajon más, az étteremben étkező emberrel is ilyen a viszonya? Elgondolkodtató..Én ezt nem tartom szerencsésnek. Annak a jogát fenntartom, hogy azzal és akkor tegeződjek össze, akivel, és amikor én szeretnék, és ez legyen közöttünk egy közös megállapodás, nem pedig egy kényszer, vagy egy egyoldalú döntés eredménye a másik fél részéről.
Csak azért tegeznek, tegezhetnek, mert fogyatékos vagyok?
Olyan érzés ez számomra, mintha nem tartanának egyenrangúnak, lealacsonyítanának engem ezzel a viselkedéssel.
Hogy is van ez? Egyszerűen csak udvariatlan, vagy talán csak trendi?
Szólj hozzá!
Kaméleon
