„Mi van, nem látsz?” –kérdezte a férfi meglepődve. „Miért, maga sem?” – reagáltam én.
Ez a párbeszédnek alig mondható két mondat az első Budapesten töltött napjaimban hangzott el.
Történt ugyanis, hogy nagy lendülettel iparkodtam a Nyugati pályaudvar környékén a 4-6-os villamoshoz, hogy időben odaérjek egy tanfolyam elméleti óráira. Köztudott, hogy ezen az útvonalon meglehetősen sok ember mozog. Én is siettem, Fehér bot híján azonban egy óriás férfi mellkasán koppantam. J
A dialógust követően mindketten mentünk a magunk útján, de erre mindig emlékezni fogok. Ha nem használ az ember fehér botot, ha rosszul lát, járhat így. Nálam ez benne van a pakliban, nem lepődöm meg. Csak sosem értem, hogy a jól látó emberek sem látnak? Vagy csupán csak nem körültekintőek? Nem tudom, viszont tapasztalataim szerint hiába a fehér bot, gyakran így is elütnek, nekem jönnek, sőt még én kerülgetem a látó embereket, amikor szanaszét – gyakran életveszélyes módon - állnak a buszmegállóban.
Egy másik esetben, amikor párom sétált hazafelé, egyik kezében a szülinapi tortámmal, másikban fehér bottal, és ennek ellenére a járdán közlekedő biciklis úgy elütötte,hogy mindketten elestek. De említhetném a Blaha Lujza téri és a Nyugati téri aluljárókat is, ahol a hömpőlygő csőlátók átgázolnak mindenen és mindenkin.
Nos, igen. Mindenkinek észnél kell lennie. Egy picit lehetnénk körültekintőbbek egymással szemben.
Figyeljünk oda egymásra is!
Kaméleon
