„Képzeld, kihasznált egy vak bácsi!” - Mesélte nekem mosolyogva egy barátnőm. A történet annyi volt, hogy átsegített a zebrán egy bácsit, aki át is akart menni, viszont a bácsi megkérte a barátnőmet, hogy ugyan már, ha ilyen kedves volt, kísérje már át még tovább, és ha lehet, kísérje el oda, ahová menni szeretne.
A bácsinak szerencséje volt, mert egy jó emberre akadt. A barátnőm, mivel ismert engem, mint látássérült személyt tudta hogyan segítsen.
Társaimtól viszont hallottam már elrettentő példákat. A megfelelő kommunikáció hiánya sok gondot okozhat. Velem is történt már hasonló, az én hibámból.
A Nemzeti Színházban voltam egy előadáson. Kocsi híján a sötétben a színház és a Művészetek palotája közötti parkolón vágtam keresztül. Kissé irányt tévesztettem, amikor is egy hölgy lépett oda hozzám, és megkérdezte: „Merre akar menni.”Boldogan mondtam, hogy a villamoshoz. Örültem, hogy segít. Elindultunk és kedélyesen csevegtünk. Kis idő múlva vettem észre, hogy nem olyan terepen sétálunk, ami ismerős számomra. Mentünk árkon-bokron keresztül. Mikor biztos voltam benne, hogy nem jó az irány, megkérdeztem:
„Merre megyünk?”
„Hát a villamoshoz. A kettes villamoshoz.” - A válasz meglepett.
Tudni kell ugyanis, hogy azon a környéken két villamos is megáll. Ezt elfelejtettem.
A helytelen kommunikációm miatt, mely számomra volt csak egyértelmű mivel én csak az 1-es villamossal járok, a kettes villamosnál kötöttem ki, holott a célom az egyes villamos végállomása lett volna.
Ezek után a helyzet megoldódott, a hölgy nem hagyott ott, hanem elkísért a másik villamos megállóba.
Nos, igen, félreértések történhetnek. A pontos kommunikáció megoldás lehet.
Inkább kérdezz vissza! Akár többször is. Ez nem szégyen és nem ciki. Minek fussunk felesleges köröket, nemigaz?
Kaméleon
