Gerinc műtét. Nem éppen a rutin műtétek egyike. Mindenkit félelemmel és szorongással tölt el a tény, hogy vajon felébred-e a hosszú altatás után vagy, hogy kerekesszékbe kerül-e. Nincs ez másként a fogyatékos embereknél sem. Nem volt ez másként a fiamnál sem…
Anyaként rettenetesen izgultam, hogy Marci fiam hogyan bírja majd a fájdalmakat, képes lesz-e majd lábra állni. Marci fő aggodalma az volt, hogy felébred-e egyáltalán.
Nagyon nagy szerencsénk volt, mert egy fantasztikus altatóorvos kezei közé kerültünk. Látta mennyire aggódunk. Komolyan beszélt Marcival arról, hogy mi fog történni a beavatkozás során. Végül megmutatta neki még az intenzív szobát is, ahova a műtét után kerül, és ahol fel fog ébredni. Azonban a „sötétben minden tehén fekete” mondásból kiindulva az intenzív osztályt úgy néztük meg, hogy nem kapcsolta fel a villanyt. Így teljes lelki nyugalommal tehette hozzá: Látod, ez is csak egy olyan szoba, mint amiben most fekszel. :) Nagyon jól ráérzett a lényegre, Marci teljesen megnyugodott. Este még külön bejött hozzánk, csak azért, hogy még egyszer mondjon pár bíztató szót.
Nagyon örültem az orvosunk találékonyságának és külön törődésének. Azt gondolom, fontos az ilyen pozitív példákat elmondani, megosztani másokkal. Hál’ Istennek a műtét is kiválóan sikerült, a fiam azóta salsázik, kerékpározik és fájdalmak nélkül éli életét.
